Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1947-02-01 / 2. szám
50 FISCHER ANTAL Dr FOGORVOSI TOVÁBBKÉPZÉS A BUDAPESTI STOMATOLOGIAI KLINIKÁN Balogh profeszszor minden pénteken tudományos ülést rendez. Ezekre az ülésekre a fogászat kitűnőségeit és a határterületi szakmák reprezentánsait szokta előadókul felkérni• A gyűléseknek olyan nagy a sikere, hogy a kezdetben gyér számú hallgatóság annyira megsokasodott, hogy az utóbbi időben még a folyosón is szorongott az érdeklődők tömege. Túlnőtte a klinika — sajnos ■—• elég kis tantermének kereteit e tudományos vitaülések iránti érdeklődés, ezért ligy véljük, jó szolgálatot teszünk, ha a közérdekű előadásokat és hozzászólásokat olvasóközönségünk elé visszük. Elsőnek a fogeredetű gócfertőzés jelentőségét és összefüggését a szervezeti megbetegedésekkel tárgyaljuk öt eredeti közlemény keretében, majd a vita lefolyását ismertetjük. Az itt következő első közlemény a gócfertőzés belorvosi vonatkozásaival foglalkozik. A II. sz. belgyógyászati klinika közleménye A gócfertőzés jelentősége a belgyógyászatban Ir.tJa.: DR. FISCHER ANTAL egyeiti. tanársegéd. A belgyógyász feladata a gócfertőzéssel kapcsolatban elsősorban abból áll, hogy megállapítsa, melyek azok a betegségek, amelyek gócfertőzésre vezethetők vissza és hogy milyen módon lehet az adott esetben a fertőző gócot felismerni. Az ebbe a kategóriába tartozó kórképeket két csoportba oszthatjuk: I. Az első csoportba azok a betegségek tartóznák, amelyeknél az elsődleges „góc“ és a másodlagos betegség között az összefüggés evidens és kétségbevonhatatlan. Ide tartozik az akut tonzülitiszt követő poliartritisz és endocarditisz reumatika, a glomeruloneritisz akuta és a pielitisz. Ide tartoznak a tonzillogen vagy odontogen eredetű szeptikus folyamatok. Ezeknek a körfolyamatoknak az összefüggése kétségbevonhatatlan és éppen ezért igen tanulságos a szóbanforgó gócok szerepét köze lebbről megvizsgálni. Az aíklut reumatizmust megelőző tonziliitiszre két tulajdonság jellemző: a különben ki nem mutatható, Lancefield által szerologiásan meghatározott típusú haemolitikus sztreptokokkusok fellépésre, melyek a tonzillitisz lezajlása után újból eltűnnek és a lappangási időszak, mely a tonzillitisz és az utóbetegség között fennáll. Mint ahogy később még még fogjuk állapítani, sztreptokokkuszokat a reumatizmusnál sem a vérben, sem az izületi folyadékban, sem szövettani metszetekben kimutatni nem lehet, a reumatizmus nem szeptikus állapot, még ,>mitigált" formában sem. A tonzillitisz ennélfogva
