Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1947-02-01 / 2. szám
A PARADENTÖZIS SEBÉSZI KEZELÉSE 45 medernek olyan mértékű feltárását nem biztosítja- amelynek révén a csontfal mélyebb, disztrofiás részeihez is hozzáférhetnénk- Ez a korlátolt lehetőség adja meg műtéti javallatait- Mikor végzünk tehát ’gingivéktomiát? A gyulladt, paradentózis marginalis állapotában levő gingiva eltávolítása eredménnyel jár, ha a fogmeder vertikális atrofiát, disztrofiát nem mutat-Nem túl mély tasakok kimetszése akkor hoz létre gyógyulást, ha a csont legfeljebb az atrofia horizontális állapotát mutatja. Ha már retenciós helyek vannak az alveolusban, a műtétet aiz alveolektomia irányába is ki kiéli terjeszteni. Atrofia horizontalis totálisnál, ahol a lágyrész és csontsorvadás parallel halad, helytelen lenne operálni, mert itt szinte önmaguktól kínálkoznak a sínezési eljárások. lA műtét lényegét egészen röviden a következőkben jellemezhetjük: Arról a fogcsoportról, melyet operálni szándékozunk, ortoradiális irányú felvételt készítünk, meggyőződni arról, hogy alkalmas-e az esett gingivekt о miára. Elvégezzük a szokásos és minden műtétnél elengedhetetlen depurációt. Lokális anaesztéziát alkalmazunk. Tékintve, hogy a 1 asakokat tapadási vonalig kell kiirtani, kijelöljük a tasalkímélységet. Utána vestibulárisan és orálisan a mégjelölt helyeken kimetsszük a tasákokat és eltávolítjuk a lemetszett lágyrészeket, majd a sarjszövetet, felrakodásokat kanalakkal, Black-féle exkavátorokkal alaposan kitakarítjuk. A műtéti területen itt is alkalmazzunk védőkötést, hogy részben a sekundär sebfertőzést, részben az utóvérzést megakadályozzuk-Magától értetődik és csak a teljesség kedvéért említjük! meg ismét, hojgy itt is csupán a megfelelő utókezelési biztosítja a sikert. A seb vonal edzése gyógyulásig folyamatosan történjék. Egyesek a műtétet elektromos késsel végzik, amelynek előnye a sterilitás és vértelenség, viszont fokozott körültekintést igényel, mert a csont könnyen koagulációs nekrózist szenvedhet, mely aztán bonyolulttá teszi a gyógyulást. Gyakran csak műtét közben derül ki, hogy egyes helyeken, noha a fotográfia vagy a szondázó vizsgálat erre vonatkozó adatot nem szolgáltattak, az alveolus falában lágyulások, kavemák vannak. Ilyen esetekben nem elégséges a klasszikus gingivekltomia, hanem azt módosítani kell: a disztrófiás helyeken felszabadítani a gingivát, ai beteg csontrészt eltávolítani és az ínyszélt megrövidítve, varrattal elzárni az operált területet. A gingivekt omiának ez a módosítása adja meg az átmenetet a Pickerill—Neumann és mások által is kidolgozott, radikálisnak nevezett műtéti technikához. Radikális műtét. ' Hogy mikor végzünk ú. n. radikális műtétet, azt kizárólag a fogmeder állapota és nem a tasiak mélysége határozza meg. tz elv, amelyen az egész műtét felépül, az, hogy a parciális rt: ófiát, kavemát mutató fogmederfalat olyan nyugalmi állapotba hozzuk, mely a jobbindulatú atrofia horizontális totális képének felel meg. Egyetlen helyes
