Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1947-02-01 / 2. szám

A PARADENTÓZIS KOZM. PROBL. ÉS MEGOLDÁSUK RÖGZ. SÍNEKKEL 3 7

Mindezekből látjuk, hogy elülső fogak esztétikailag sikeres pótlásának elengedhetetlen feltétele a gyökerek jelenléte. Ezeknek hiánya és a következményes alveolaris atrofia alig leküzdhető akadálya az esztétikailag kifogástalan megoldásnak. Ezért különösen nagy jelentősége van a porcellángyökerek alkalmazásának súlyos paradentózis miatt kihúzásra kerülő elülső fogak pótlásához. Ezzel ugyanis egyrészt olyan kedvező anatómiai helyzetet teremtünk, mintha az eredeti gyökér meglenne, másrészt a porcellángyökér jelenléte megakadályozza úgy a maradék alveolus atrofiáját, mint a gingiva propria 'retrakcióját. Ez utóbbinak a paradentózis Weski által „atrophia partialis supraalveolar is“-о ak nevezett kórképénél van nagy jelentősége, amikor is a csont és a lágyrészek sorvadása egyenlőtlen mértékben történik. Ennél a kórformánál adódnak olyan eseteik, amikor a csontállomány már csak a gyökércsúcs körül észlelhető, a gingiva propria szabad széle azonban még mindig a fog nyaka körül végződik. Porcéllángyökeréknek az általam már ismertetett módon történő alkalmlazásával a csontos álláp nélküli gingiva is megmarad az eredeti nivón s nem következik be visszahúzódása.

Ezen csontos bázis nélküli gingiva propria anatómiai rögzülésének megmagyarázásánál különbséget kell tenni a gingiva atrófiája és retrakciója között, amely a gyakorlatban azonos, de kórbonctanilag különböző fogalmat jelent. Atrófiánál ugyanis a gingiva térfogatmegkisebbedése, a mennyiségben csökkenésnek, a szövetelemlek pusztulásának a következménye. Ezt látjuk többek között a gingiva fiziológiás invokációjánál, a fekélyes folyamatoknál és a nyomás következtében kifejlődött úgynevezett nyomásos atrófiánál. A gingiva retrakciójánál azonban nincsen szövetpusztulás okozta mennyiségbeli csökkenés, csupán a változatlan mennyiségben megmaradt szövetelemek zsugorodása, retraikciófo. Efet látjuk piaradentózisnál az atrofia parciális szupraalveolarisnál.

A gingiva propria ugyanis fiziológiás körülmények között a csonthártya közvetítésével kifeszített állapotban tapad az alveolus facialis falán. Ha azonban a gingiva propria feszültségének mértéke csökken azáltal, hogy a csontos alap, a processzusz alveolarisz, amelyre ráfeküdt, részben vagy teljesen felszívódott, a feszültség csökkenésének mértékében, szöveteinek mennyiségbeli csökkenése nélkül, retrahálódik. Ez történik a szájban végzett műtéteknél, a lebenyeknél, s ez történik paradentozisnál, a részleges atrófiánál. Ennek egyes eseteiben — amint már említettem, — a csontállomány csupán a gyökércsúcs körül látható s a gingiva széle a fog nyakától mégis alig 2—3 mm-re húzódott vissza apikális irányban. A nagyobb mérvű retrakció azért nem következik be, mert a gingiva számára egy további feszülési lehetőséget biztosít a gyökér felülete, amelyre ntlpst az eltűnt fogmeder helyett ráfekszik. Ha paradentózis ilyen eseteiben extraháljuk a fogat, akkor a gingiva jóformán a szemübk előtt retrahálódik, vagy befordul a sebüregbe. Porcellángyökérnek az alveolus üregbe való behelyezésével azonban ez nem következik be, mert a műgyökér felülete a gingiva számára ugyanolyan feszülési lehetőséget teremt, mint a fog eredeti gyökere. A gingivalis retrakció elmaradása tehát ezzel magyarázható s ez biztosítja egyszersmind a por-