Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1947-01-01 / 1. szám

tételként állítja fel, hogy granulómás fogak penicillin kezelésre nem. alkalmasak, ezek vagy extraháltndók vagy reszekálandók. Akut pulpitisznél adott penicillin összmennyisége 10.000—30.000, periapikális abszceszusnál 20.000, gangrénánál pedig 40.000 Oxford egységet tett ki. Periapikális abszceezus esetében a gyökcsatornába mindössze 1400 egységet fecskendez, ezzel egyidejűleg pedig még az apex közelében ettől letirálisan 40-000 egységet infiltrál gingivá'liisan. Ezt az eljárást még kétszer megismétli.

M. Buchbinder annak megállapítására, hogy a gyökcsatorna flórája a penicillinnel szemben érzékeny-e, 36 röntgen pozitív fogat vizsgált in vitro. 33 fog szenzibilfcnek mutatkozott, 3 nem. Ez utóbbi háirom esetben nem a szokásos Gram+ sztrepto- és sztsifilokokkusz volt kitenyiésztheto, hanem monilia albicans illetőleg coli bac. Ugyancsak Buchbinder ellenőrizte, hogy a penicillin okoz-e irritációt az állcsont szöveteiben és e óéból 10.000—15.000 egységet fecskendezett a periapikális régióba. Irritáiciót nem észlelt. Megfigyelései szerint nyitott foramen apikále esetében a penicillin gyorsan eltűnik a gyökércsatornából, ami a diffúzió, oxidáció, hidrolízis és enzim hatás következménye. Szerinte a Ca. penicillinnek olajban való szuszpenziója stabilabb. (Dr. Kovács György ref. a M. O. L.-ban, Journal of Dental Research nyomán.)

Tapasztalatainkat és eredményeinket a következőkben foglalhatjuk össze: a penicillinben a fertőzött gyökcsatornájú fogak kezelésében oly hatásos gyógyszert nyertünk, hogy alkalmazása a mindennapos gyakorlatban is kívánatosnak látszik. Az eljárás egyszerű és veszélytelen. Ha számításba vesszük, hogy 200.000 egység 5—6 fog kezeléséhez bőven elegendő, beszerzése még a mai drágasága mellett sem lehet akadály sem a beteg, még kevésbbé az orvos részéről. Mindenesetre kívánatos lenne, hogy fogászati célra kevesebb egységet tartalmazó fiolák kerüljenek forgalomba, mert a penicillin oldat elég rövid idő alatt veszít hatékonyságából de nehézséget jelent az oldat eltartása is a nyári hónapokban, amikor csak jégszekrényben tárolható. Az öt eset természetesen nem elegendő még arra* hogy a penicillin alkalmazásának pontos javallatait és ellen javallatait megállapíthassuk, így ezt nagyobb anyagon végzendő kísérletek és megfigyelések alapján készülő későbbi beszámolónk számára tartjuk fenn. Eddigi tapasztalataink alapján is szükségesnek tartjuk az oldat töménységének emelését.

Tekintettel arra, hogy a penicillin az anérob baktériumokkal szemben hatástalan, ezek jelenlétével pedig számolnunk kell, sok esetben nem mellőzhetjük még a penicillin kezelés mellett a gyökcsatorna elektrómos úton {diatermiásam.) történő sterilizálását.

Vizsgálataink további tárgyát képezi majd a dentin mélyebb rétegeiből vett anyag bakt. vizsgálata is, annak megállapítására, hogy számolhatunk e penicillin mélyebb diffundálásával a dentinbe. Feltétlenül hathatósabb lenne penicillin oldat helyett penicillin por használata, csak meg kell találni a módját annak, hogy miképen volna elérhető a porkészítmény oly egyenletes elosztása az egész gyökcsatornában, mint az aiz oldattal történő elárasztásánál lehetséges.

begyen szabad e helyen dr. Balogh Károly professzor úrnak a penicillin díjmentes átengedéséért, valamint dr. Bugyi Balázs tanársegéd úrnak, aki a bakt. vizsgálatokat végezte, ez úton is hálás köszönetemet kifejelnem.

(E közlemény lezáratott 1946 szeptember 15-én.)

Irodalom: L. Weiner, The use of Penicillin in Clinical Dentistry, The Journal of the American Dent Assoc. Number 9, 1946.

Dr. L. Halász: Root-canal Treatment with Penicillin. (A preliminary report.)

The use of penicillin is spread all over the therapeutics for curing infectious illnesses. The thought is quite obviousi to use penicillin for treatment of infected root-canals. This paper is but a preliminary account when commencing a series of experiments. It accounts for 5 cases of which 4 were successful, in one case, the treatment could not be accomplished because of the keeping away of the patient. The control referred to clinical symptoms and besides also bacteriological examinations took place.

17 —