Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1947-01-01 / 1. szám
Prof. Albin Oppenheim 1875—1945 Nemrég kaptuk meg a hírt, hogy Albin Oppenheim. 1945 november 20-án az Amerikai Egyesült Államokban meghalt. Nem általános szokás, hogy külföldi, a magyar fogorvosi karral alapjában véve eléggé laza kapcsolatban állott szakembert, elhunyta alkalmából hosszasabban méltassunk, különösképpen mikor saját halottainkról sem tudtunk és tudunk kellően megemlékezni. Hogy mindezek ellenére ismertetem Oppenheim személyét, működését, és eredményeit, arra nemcsak a tanítvány hálája indít mestere iránt, hanem Albin Oppenheim személyisége is. 1875-ben született Brünmben. Orvosi oklevelét 1899-ben Prágában szerezte meg, fogszakorvosi képesítését 1904-ben Berlinben. 1909-ben hívta meg Weiser Wienbe, ahol 1915-ben habilitálták, majd 1927-b:ni extra or dinar íusi címmel tüntették ki. A fogorvosi intézet orthodontiai osztályának volt a vezetője. Virágzó magánpraxisát 1937-ben feladta, hogy idejét szabadabban, szentelhesse tudományos célkitűzéseinek. Az 1938-as szomorú események folytán el kellett hagynia Ausztriát — Svájcon keresztül az Egyesült Államokba került, ahol a délkaliforniai egyetemen működött haláláig mint „research professor of orthodontics“. Ez a néhány adat csak keretét adja egy gazdag életnek; a keretet munka tölti ki. Albin■ Oppenheim gyakorló fogorvos volt, azonban egyben kutató is. Meglátta szűkebb szakmájának — a fogszabályozástannak — sok problémáját s a felmerülő kérdés megoldására a spekulatív szemlélet és irogatás helyett a fárasztóbb, die eredményesebb kísérletezést választotta. Ennek következménye hogy aránylag keveset közölt; de amit közölt, az maradandó értéke a fogszabályozástan és a kísérleti orvostudomány irodalmának. Szakirodalmi működése elsősorban kritikai jellegű; nem oly értelemben, hogy kritikai ismertetéseket írt — hanem e szónak abban a nemes értelmében, hogy kísérletek alapján foglalt állást általánosam elfogadott nézetekkel, tetszetős beállításokkal szemben. Az igazságnak a bajnoka volt; a tudományos igazságért küzdött, nemcsak abban az értelemben, hogy saját maga derítse ki, mi a helyes hanem abban az értelemben is, hogy bebizonyítsa, hogy amit más állít, az helytelen. Szerette pályáját, gondos orvosa volt betegeinek; végül azonban mégis önként mondott le a betegek kezeléséről, hogy szabadon szentelhesse idejét szakmai és tudományos tevékenységének, mely a legszebb bizonyítéka annak, hogy a tudományág, amelyben dolgozott, a természettudományoknak egyik ága és nem iparos-mesterség. Emlékét szeretettel őrzik azok, akik közel állhatták hozzá; s tisztelettel kell!, hogy őrizzék mindíazok. akik fogszabályozástannal foglalkoznak s talán azok is, akiknek a fogait szabályozzák. Adler Péter A magyar fogászati tudományos élet 1945—46-ban Szaktudományunk életének központja mindenkor a budapesti Stomatológiai klinika volt. Nagy szerencse, hogy e klinika minden más egyetemi intézménvt megelőzve, gyorsan magáhoztért a háború és ostrom okozta bénultságából. Még javában dörögnek az ágyúk Budán, mikor a klinika földszinti helyiségeiben már nagy forgalmat bonyolít le. 1945 március 1-én pedig ismét megindul a munka а II. emeleti nagy konzerváló teremben. A klinikai gyógyító tevékenységet hamar követi a tudományos munka is. A Stomatológiai klinika 1945 szeptemberében „Máthé Dénes emlékkönyv“ címen 240 oldalas tanulmánygyűjteményt ad ki. ,,1945 — Míg e földön ember fog élni, addig emlékezésül szolgál e dátum, mely jelezni fogja egy kor beteljesedett végzetét, de jelezni fogja egy korszak kezdetét is. A lezárult világ romjai felett kezdjük az új életet és a pislákoló szellem fáklyáit élesztgetjük a tudományt — 18
