Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1947-01-01 / 1. szám

a gyökér felét el kellett volna távolítanunk, ez. a beavatkozás a fog megszilárdulását kétségessé tette volna. Szóba jöhe.h-s még ilyenkor a reszekció helyett a sebészi kitakarítás, ettől elálCottunk. mert a fog renitens viselkedése miatt a konzerváló kezdéssel szemben, nagy valószínűséggel recidivával kellett votos számolnunk. Hogy a betört tűt a reszekció kapcsán a csúcson keresztül távolítsuk el, ez ellen két körülmény iß szólott: 1. valószínű, hogy az évek óta ben.rekedt, elrozsdásodctt tű a gyökcsúcs ’legóvatosabb eltávolítása mellett is eltört volna, 2. a retrográd gyökérelzárlá?- tökéletes elvégzése csupán egészen különlegesen kedvező (■anatómiai) viszonyok mellett lebe séges és csak o legritkább esetben rákerül. Természetesen legegyszerűbb és egyben legcélravezetőbb lett volna a fog eltávolítása, ez ellen azonban a beteg tiltakozott és szívesen beleegyezett minden kezelésbe, csakhogy ..idegen“ fog na kerüljön a szájába. (De magiunk is érdemesnek találtuk a penicillin kezelés megkísérlését éppen az eset komplikáltabb voltára való tekintettel.

A penicillin kezelés technikája: két kezelést kofferdam alatt, hármat pedig anélkül, vattatekercsekkel történt izolálás mellett végeztünk. Tettük ezt azért, mert kísérletes vizsgálatainknál az a meggondolás vezetett, hogy a magángyakorlatban a kofferdamot — bármennyire kívánatos és nélkülözhetetlen is — a kartársak tekintélyes része nem használja. De számításba vettük a pénztári tömegrendeléseket is, ahol a penicillines gyökérkezelés bevezetése, egyszerű technikája folytán aligha késhet sokáig. Itt pedig részben anyagi okból, részben az egyes kezeléshez rövidre szabott idő miatt, a kofferdamot nélkülözni kénytelenek.

Sterilen tartott kézi műszereinket közvetlenül a használat előtt még Flahertihen is sterilizáljuk. Ez történik a folyadék kiitatására szolgá’ó Millertűre csavart vatt aszalósával is. Izolálás után az egész fogat, vattatekercs használata esetén az esetleg meglévő szomszédos fogat is, először ben innel, majd alkohollal körülmossuk, utána jódtinktúrával bekenjük. A kezeléshez, illetőleg az ideiglenes tömés eltávolításához csak ezut'n fogunk.

A penicillin-oldat elkészítése: 5 cm:l-es fecskendőbe felhúztunk 5 cm3 fiziológiás konyhasóoldatot és a gumite'őt átszúrva befecskendeztük az eredeti üvegbe. (Tanácsos az oldat befecskendezése előtt üres fecskendővel a penicillines üvegből 5 cm3 levegőt kiszívni.) Kezeléshez minden esetben különkülön kb. 0.20—0.40 cm3-t egy kisebb, előző’eg kifőzött üveg vagy porcellán edénybe fecskendezünk ki. Ezzel a fecskendővel azonban a foghoz nem nyúlunk, mert folyadék utánpótlása esetén ismét bele kell nyúlnunk az eredeti üvegbe, és a tű fertőzöttségével ilyenkor már számolnunk kellene. A gyökércsatorna ótöblítéséhez és megtöltéséhez külön 1 cm3-es ú. n. liliput fecskendőt használunk. Fölösleges talán külön is kiemelnünk, hegy ezt a fecskendőt is minden alkalomkor ki kell főznünk. Felületes és óvatos kitakarítás után a gyökcsatornát kétszer átöblítjük penicillines oldattal, tűt cserélünk, s azt — új oldatot felszíva — megtöltjük. A kávumba folyékony viaszba mártott vattát helyezünk, amivel azt is megakadályozzuk, hogy a vatta a folyadékot felszívja. Erre még akvadontot rétegezünk.

Tapasztalataink szerint ez a módszer a szájüreg felöl történő fertőzés ellen — legalábo 24 órára — biztosítékot nyújt. Ennek ellenőrzésére minden esetben kaparékot vettünk a gyökcsatorna bemeneti részéből is, mely az esetben ha az apex felől vett váladék, illetőleg kaparék sterilnek bizonyult, szintén mindenkor steril volt.

A kávumba helyezendő viaszos vattát leghelyesebb előre elkészíteni o’y módon, hogy kevés vattát ujjaink között Ms gombóccá form'tunk, hőCég- vagy Flaherty sterilizátorban csirátlanítjuk és folyékony viareba mártjuk. (Megszilárdulás után üvegdugós edényben helyezzük el s használat előtt láng felett a viaszos •réteget miegölrasztjuk.

Átszámítva az egy-egy esethez adagolt penicillin összmennyisége átlagosan 15—30.000 egységre tehető.

Külföldi szerzők közül eddig csak L. Weiner (Tucson, Ariz) és Buchbinder dolgozatait ismerjük.

Weiner 7 fogon, hat betegnél végzett penicillin kezelést. Ebből 2 eredménytelen maradt, s ennek okát azzal magyarázza,, hogy e két fog, amint az a reazekción kiderült, grsnulómás volt. Ebből aztán azt a következtetést vonja le és--- ; Y) -