Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1947-03-01 / 3. szám

KÖNYVISMERTETÉS 85 állni ép ehelyett kénytelen technikai laboratóriumi munkákat végezni- Az ilyen tanítás a biológiai gondolkozást nem fejlesztheti ki ia fiatal fog­orvosokban, pedig a jövő iránya csakis ez lehet. A két felfogás közötti ellentétet a prevenció kérdésének előtérbe hozásával és a konzervatív kezelések fokozottabb oktaltása által ki lehetne küszöbölni. A szájápolás fontosságának népszerűsítése is fog­orvosi feladat. Helyesli a szerző, hogy az egyetem kötelező tantárgy gyanánt bevezette a paradencium betegségeinek speciális tanfolyamát. (Ügy látszik a szerző a fogorvosi iskoláktól független orvosi egyetemre­­gondol. — a ref.) A fogászati iskolák és klinikák a tervbe vett államosítások elle­nére teljes autonómiát és anyagi függetlenséget fognak élvezni ép így a tudományos kutató munka és a nemes verseny az orvosi gyakorlati kiképzésben nem szűnik meg. A szerző az oktató tanári kar nívóját is emelni kívánja, azáltal, hogy a fogászati szakismereten kívül az orvostudomány elméleti alap­­tudományainak alapos ismerői és kutatói legyenek. Dr perinf KÖNYVISMERTETÉS Bakács Tibor dr.: Budapest Szé­kesfőváros közegészségügye 1946 máso­dik felében. Budapest székesfőváros tisztiorvosi hivatalának kiadványa. 1947. 1945—46. tanévben Budapest ostromá­nak az egészségügyre vonatkozó hatá­sait tették részletes megbeszélés tár­gyává az orvosi szakszervezet egyes szakcsoportjai és mutattak rá arra a szörnyű hatásra, amelyet a háborús nélkülözéseik, a pincelakás stb. a fővá­ros lakosságára kifejtettek. Mindezek az „ostromankéten“ elhangzott előadások egyes orvosoknak erősen szubjektív ter­mészetű, viszonylag kevés betegen tett megfigyeléseit juttatták csupán kifeje­zésre!. Statisztikai adatok, legalábbis ne­künk orvosoknak érthető formában nem állottak rendelkezésre. Bakács tisztifő' orvoshelyettes számszerű táblázatok és grafikonok formájában foglalja össze. Budapest közegészségügyére vonatkozó, az 1946. év második feliében összegyűj­tött statisztikai adatokat. Mi, orvosok ál­­dalában unalommal szoktuk miagunktól elhárítani a jelentéseket, különösképpen hogy ha azok statisztikai adatok össze­foglalását célozzák. Bakács könyvét az olvasó az első pillanatban talán csak pompás kiállítása és gyönyörű többszín­­nyomású képei miatt veszi a kezébe, únottan lapoz benn® és egyszerre meg­ragad a szeme egy grafikonon, a halá­lozások arányszámának 1945. évben tör­ténő alakulásán éjs á számok egyszerre élni kezdetiek. Mindazt a sok, inkább csak szubjektiven átérzett egészségügyi nehézséget, a gyógyító tevékenység kö­rülményessége, a kórházak pusztulása, az ország anyagi leromlása folytán lét­rejött egészségügy terén különösen sú­lyosam megnyilvánult hiányosságot és a következményes egészségkárosodást Ba kacs tisztifőorvoshelyettes igen plasztikus módon vetíti elénk világos, áttekintő, szűkszavú és mégis oly sokat mondu statisztikáival. Budapest közegészségügyéről szóló je­lentés azonban nem pusztán statisztikai adatfelvétel, hanem ennél sokkal több: mutatója annak a csodálatos fejlődés­nek, amelyet Budapest egészségügye 1945 tavasza óta elért. Itt valóban ai számok beszélnek és jobban bizonyítják a leg­szebb dicsőítő beszédnél is azt a hatal­mas munkát, amelyet. a> közegészségügyi hatóságok Budapest egészségügyének Ér­dekében nemcsak magukra vállaltak, harlemi amelynek eleget is tettek. Dr. Bugyi Balázs. G. Izard: Or.thodontie (Orthopedic dentofaciale). Masson et Cie, Paris, 1943. II. kiadás. 1189 oldal, 1153 ábra, a szerző saját rajzaival. (A „La pratique sto.ma­­tologique“ című, dr. -Chomprőt szer­kesztésében megjelenő könyvsorozat VII-ik kötete.) Az első kiadáshoz (1930) viszonyítva, lényegesen bővült, gyönyörű kiállítású

Next

/
Thumbnails
Contents