Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1947-03-01 / 3. szám
KÖNYVISMERTETÉS 89 tankönyv, mely felöleli mindazt, amit eddig az ortodoncia tudományának művelői írtak és alkottak. A vaslogikával és éles kritikával felépített mű minden szavából sugárzik a latin ész világossága. Hozzájárul a könyv élvezetes olvasásához a sziáp nyelvezete1 és kitűnő stílusa. A könyv első részében a koponya, arc és száj képleteinek normális morfológiájával és fiziológiájával foglalkozik. Kiterjed apnak onto- és filogenetikus fejlődésére, antropologiai vonatkozásaira es a csontos férj.ődés összes faktoraira. (A szerző egyéni módszere, az osszifikácios státus megállapítása, a kéztőcsontok radiológiai vizsgálata alapján.) A diagnosztikáról írt fejezetben1 megállapítja, hogy nincs olyan diagnosztikai rendszer, melyet szóig ailag 100%-ig kö» vethetnénk. A szabályokat ne alkalmazzuk mereven, hanem mindig bizonyos hajlékonysággal, esztétikai érzékünk ellenőrzése mellett. A normális“ fogalma nagyon félrevezető, hiszen a normálison belül sok normálvariáció létezik. Ezen változatok közül az anatómiai, funkcionális, individuális és esztétikai optimumot tekintsük elérendő célnak, az eddigi ú. n „normális“ helyett. Csatlakozik Rubbrecht (1923) véleményéhez, mely szerint az ortodoncia legalább annyira művészet, mint tudomány. Nem lehet az ortodonciát kizárólag mértani alapokra fektetni, mert ez súlyos eltélvelyedésekrs vezethet. Ahogy megdőlt E. H. Angle, „Molariskonstans“ elve, éppúgy kitűnt, hogy P. W. Simon sziklaszilárdnak hitt „Orbitahcaninusgeseitz“-e is csak hozzávetőlegesen és vl szorylagosan felel meg a< tényeknek. Izard terminológiája kizárólag deskriptiv, morfologikus. Semmiben nem1 múlja felül a többi ismert terminológiát. A terápiáról szóló fejezetekben a szerző azon véleményének ad kifejezést, hogy nincs exkluzív eljárás, nincs univerzális gép. Minden esetben egyéni elbírálás tárgyát képezze, hogy milyen módszert, vagy módszereket alkalmazzunk. Szerinte .az erős kritikával, gyakorlati és esztétikai érzékkel vezetett eklekticizmus legyen terápiás vezérelvünk. Ami a különböző gépi kezeléseket illeti, a levehető készülékeket általában csekélyebb értéküeknek tartja a fix készülékeknél. Nem tagadja azonban, hogy hasznos kiegészítői fegyvertárunknak es bizonyos esetekben igen jó szolgálatot tesznek, (egyszerű tágítás, harapásemelés, ,^lumping the bite“). A laboratóriumi munkák ismertetekénél helyet ad az új, nem-nemes fémeknek. Ismerteti a rozsdamentes acél és króm-nikkel ötvözeteket és ezek felhasználását. Az utolsó három fejezetben a sikertelen kezelések okait taglalja, tanácsokat ad nem specialista, ortodontiával foglalkozók részére, továbbá egy szellemesen megszerkesztett ortodotitiai dossziéval ismerteti meg az olvasót. Ezen fejezetekkel értékesen bővült a második kiadás. Befejezésül meg kell említenünk azt az örvendetes tényt, hogy Izard hatalmas könyvében nem feledkezett meg a fogszabályozás magyar vonatkozásaira1 sem. Könyviében több helyütt találkozunk Iszlai, Zsigmondy. Salamon, Rehák és Szentbe neveivel. Dr. Ábrányi Zoltán. Minden fájdalmas fog száj állkapocsmegbetegedésnél a kezelés előtt, alalt és után SALVADOR,...« jól bevált FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ egyben ENYHE MEGNYUGTATÓ. SZÁNTÓ SÁNDOR ____________________________________________________gyógyszervegyészeti laboratórium ВЦ,1аРв** Hu __________
