Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1947-03-01 / 3. szám

E. WILFRED FISH

8í

előtt mindössze 800 ilyen minőségben alkalmazott fogorvos volt. A meglévő fogorvosokból ezt a 2700-as hiányt nem. lehet pótolni, mert >a felnőtt lakosság ellátásában is relative kevés a fogorvosi ép erre a feladatra idősebb praktizáló fogorvosok nem is lennének alkalmasak. (Angol fogorvosok napi öt óránál több orvosi munkát nemi végeznek — a ref.)

A II. világháború előtt évente átlag 340 fogorvos került ki az iskolákból. Ennek a számnak legalább 560-nal kellene emelkedni ahhoz, hogy az iskolafogászatot elláthassák, tehát magának az ifjúságnak fogászati ellátására évi 900 fogorvosra lenne szükség!

A dominiumok igyekeznek egyetemi hallgatókkal ellátni az angol fogászati iskolákat, de kevés a hely, még az anyaországbeli fiatalság számára is. Ezen úgy segítettek, hogy a domíniumokban egymásután állítják fel a fogászati iskolákat, de viszont nincs előadó tanár, mert fclőadó tanárhiány van magában Angliában is és hiába kérnek az új intézetek előadókat. Tehát nemcsak új intézetekre volna szükség, hanem a tanári kar számát is emelni kellene.

A fogászati iskolákban pedig külön iskolafogászati szakot kívánnak felállítani, ahol a hallgatók a klinikai kutatások révén a preventív fogászat külön tudományában elmélyedhetnének.

A felnőttek kezelésének kérdése a szerző szerint nem annyira tudományos, mint szociális probléma: gyakorlott, megfelelő munkaerők beállítása. Viszont a kitűnő kezelésekre súlyt helyeznek, mert nem szabad, hogy ia biztosító fogászatba helyezett bizalom elveszítse vonzóerejét.

Rendszeres továbbképző kurzusok kötelező elvégzését javasolják, melyet felkért kiváló klinikusok tartanának a betegbiztosítást ellátó orvosok részére.

Az új tanterv, illetve tananyag összeállítása körül is nagy viták folynak. A „Generál Medical Council“ (megfelel a mi Orvosi egyetemi tanácsunknak) a fogorvosok részére protetikai tanulmányokra 2000 órát ír elő. A jövő irányzata a prevenció és konzerváló fogászat, tehát kérdéses, hogy az inkább technikai beállítottsággal rendelkező fogorvosok erre iá1 feladatra alkalmasak-e. Hogy a hallgatók mindkét irányú tanulmánynak eleget tehessenek taunlmányidejüket öt évre kellene meghosszabbítani.

Vájjon helyes-e a „General Medical Council‘‘ közel 2000 órás technikai tanulmány ideje? A technikai munka a fogászatban szorosabban kapcsolódik a hivatásbeli munkához, mint a szemészetben az optika vagy az ortopéd-sebészetben az ortopédiai munka, de a fogorvos mié#s csak a legritkábban végzi személyeden a fogtechnikai munkákat és csak az irányításban vesz részt. Nem vitás, hogy technikai elgondolásaihoz és a munkák tökéletes keresztülvitelének elbírálásához alapos előtanulmányban és gyakorlatban kell részesülnie, de a szerző tagadja, hogy a feltételezettkézügyességet a technikai laboratóriumi munka biztosítja. A szerző véleménye szerint az operatív fogászat gyakorlása több eredményre vezetne ezen a téren. Hiszen a szemorvos sem két évi lencsecsiszolás és szemüveg készítés által nyeri el pl. az iridektómiai elvégzéséhez szükséges manualitást. A túlzott technikai elmélyedés pszichológiai hatása sem kedvező a fiatal hallgatóra, aki lelkesen a gyógyítás szolgálatába akar