Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)

1944-02-01 / 2. szám

38

ján meghatározott symmetria-tengely egybeeshetnek, párhuzamosan futhatnak vagy pedig keresztezhetik egymást. Az utóbb említett két esetben a helyzeti asymmetria mathematikailag is kifejezhető, ha a tengelyeket mathematikai pontossággal meg tudjuk határozni. Ebben azonban legalább is kételkedünk, nemcsak azért, mert mérési módszereink pontossága bizonyos kívánalmakat hagy hátra, hanem főképpen azért, mert céltalannak tartjuk, hogy biológiai képleteket mathematikai szabályok szerint ítéljünk meg.

Foglaljuk tehát röviden össze a három lehetséges symme.riavizsgálati módszer ismérveit:

1. Grünberg vizsgálati módszere szerint a felső fogsort magában véve symmetrikusnak fogadjuk el és geometriai úton határozzuk meg többé-kevésbbé sagittálisan futó symmetria-tengelyének helyzetét. Transverzális asymmetriákat nem is akarunk mérni.

2. Ha a raphet (Körbitz, Simon) vagy más ugyancsak az állkapcsok képletei alapján meghatározható vonalat (Schwarz) fogadunk el symmetria-tengelyként, föltételezzük azt, hogy ezen vonal a koponya sagittális symmetria-tengelyével egyezik, úgyhogy a helyzeti symmetria vizsgálatáról eleve lemondunk s csak az alaki symmetriát vizsgálhatjuk.

3. Ha a symmetria-tengelyt, melynek alapján a gipszmintát a symmetria-vizsgálathoz beállítjuk, az arcon (a felső állkapocs gipszmintájára átvitt arcközép módszer szerint) vagy a koponyához (a bitragiálist felező merőleges Andresen javaslata szerint) viszonyítva állapítjuk meg, akkor csak a helyzeti symmetriát vizsgáljuk s lemondunk az alaki symmetria vizsgálatáról.

Fölmerül most már az a kérdés, hogy ezen három lehetséges vizsgálati mód közül melyik ad helyes, megbízható eredményt. Erre a kérdésre nem lehet minden további gondolkodás nélkül feleletet adni. Alapjában véve mindhárom módszer helyes eredményt ad arra vonatkozóan, amire nézve helyes eredményt adhat. Tehát mindhárom eredmény helyes, ha az egyes módszereket arra használjuk, amire használhatók. Hogy az állkapocsról átfogó, teljes képet kapjunk, mind az alaki, mind a helyzeti symmetria vizsgálatára szükség van. Szerintünk ezért az volna a helyes eljárás, hogy valamely módon a helyzeti symmetria mérésére alkalmas symmetria-tengelyt határozzuk meg, ezen felül azonban a raphehez viszonyítva az alaki symmetria eltéréseit is ellenőrizzük.

Az alsó állcsontot illetően hasonló a helyzet. Bizonyos komplikációt okoz, hogy a mandibula a koponya többi részével Ízület útján van csak kapcsolatban. Megjegyzendő, hogy ezért egyes szerzők, akik