Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)
1944-02-01 / 2. szám
39 a felső állcsonton az alaki symmeíriát vizsgálják, az alsón a felső állcsonthoz viszonyított helyzeti symmetriát teszik vizsgálat tárgyává (így p. o. Körbitz, P. W. Simon). Ennek oka abban rejlik, hogy a felső állcsonton meghatározott symmetria-tengelyt záródásban lévő gipszmintákon átvisszük az alsóra. Ha a felső állcsont symmetriatengelyeként a, raphet használtuk, úgy az alsó állcson, és fogsor symmíetria-vizsgálatát erre vonatkoztatjuk. Ha azonban a felső fogsor symmetria-tengelyét az archoz vagy a koponya többi részéhez viszonyítva állapítottuk meg, akkor az alsó fogív vizsgálatánál is az archoz vagy a koponya többi részéhez igazodunk. Az alsó állcsont anatómiai középvonalát élő egyénen a legegyszerűbben A. M. Schwarz előírásai alapján találhatjuk meg. Grünberg módszerével megállapíthatjuk az alsó fogív geometriai symmetriatengelyének helyzetét, ez azonban csak accidentálisan egyezik az állcsont anatómiai középvonalával. S minthogy az emberi test egy részéről van szó, mégis csak az anatómiai középvonal s nem a geometriai úton, egyébként igen szellemesen meghatározott középvonal az igazi! Ezek alapján tisztán láthatunk az alsó állcsont symmétria-vizsgálatát illetően is. Komplikálja a kérdést, ha azon gondolkozunk, hogy az alsó fogsor symmetria-viszonyait önállóan vagy a felsőhöz viszonyítva kell-e mérnünk. Ezt a kérdést úgy is fogalmazhatjuk: Külön kell-e az alsó állcsont symmetria-vizsgálatához a symmetria-tengelyt meghatározni vagy pedig át szabad vinnünk a felső állcsonton meghatározott symmetria-tengelyt az alsóra is? Azon vizsgálati módszereknél, amelyek a felső állcsont symmetria-tengelyét az állcsont képleteitől és fogaktól függetlenül határozzák meg az arc vagy a koponya többi része alapján, ez a kérdés föl sem merülhet, mert hiszen természetes, hogy az alsó fogsor vizsgálatánál ugyanezen képletekre támaszkodunk. Véleményünk szerint éppen ebben rejlik ezen vizsgálati módszereknek egyik leglényegesebb előnye. Ha a felső állcsont symmetria-tengelyét az állcsont képletei alapján határozzuk meg, az alsó állcsont symmetria-tengelyének meghatározásánál az a gondolat vezessen bennünket, hogy a két állkapocs működés szempontjából egymástól nem függetlenül, hanem egy összefüggő egészet képez, amelynek részeit, az alsó és felső fogsort egymástól különválasztani nem lehet és nem szabad. Ezért mindkét fogsor symmetria-viszonyainak vizsgálatánál ugyanarra a tengelyre kell támaszkodni. Eddigi fejtegetéseinkben egy körülményre nem voltunk tekintettel, és pedig arra a síkra, amelyben a symmetria-vizsgálatot végezzük. A symmetria-vizsgálat t. i, egy síkban történik, jóllehet a három
