Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)

1944-02-01 / 2. szám

39 a felső állcsonton az alaki symmeíriát vizsgálják, az alsón a felső állcsonthoz viszonyított helyzeti symmetriát teszik vizsgálat tárgyává (így p. o. Körbitz, P. W. Simon). Ennek oka abban rejlik, hogy a felső állcsonton meghatározott symmetria-tengelyt záródásban lévő gipszmintákon átvisszük az alsóra. Ha a felső állcsont symmetria­­tengelyeként a, raphet használtuk, úgy az alsó állcson, és fogsor sym­­míetria-vizsgálatát erre vonatkoztatjuk. Ha azonban a felső fogsor symmetria-tengelyét az archoz vagy a koponya többi részéhez viszo­nyítva állapítottuk meg, akkor az alsó fogív vizsgálatánál is az arc­hoz vagy a koponya többi részéhez igazodunk. Az alsó állcsont anatómiai középvonalát élő egyénen a legegy­szerűbben A. M. Schwarz előírásai alapján találhatjuk meg. Grün­berg módszerével megállapíthatjuk az alsó fogív geometriai symmetria­­tengelyének helyzetét, ez azonban csak accidentálisan egyezik az áll­csont anatómiai középvonalával. S minthogy az emberi test egy részé­ről van szó, mégis csak az anatómiai középvonal s nem a geometriai úton, egyébként igen szellemesen meghatározott középvonal az igazi! Ezek alapján tisztán láthatunk az alsó állcsont symmétria-vizs­­gálatát illetően is. Komplikálja a kérdést, ha azon gondolkozunk, hogy az alsó fogsor symmetria-viszonyait önállóan vagy a felsőhöz viszo­nyítva kell-e mérnünk. Ezt a kérdést úgy is fogalmazhatjuk: Külön kell-e az alsó állcsont symmetria-vizsgálatához a symmetria-tengelyt meghatározni vagy pedig át szabad vinnünk a felső állcsonton meg­határozott symmetria-tengelyt az alsóra is? Azon vizsgálati módsze­reknél, amelyek a felső állcsont symmetria-tengelyét az állcsont kép­leteitől és fogaktól függetlenül határozzák meg az arc vagy a koponya többi része alapján, ez a kérdés föl sem merülhet, mert hiszen termé­szetes, hogy az alsó fogsor vizsgálatánál ugyanezen képletekre támasz­kodunk. Véleményünk szerint éppen ebben rejlik ezen vizsgálati mód­szereknek egyik leglényegesebb előnye. Ha a felső állcsont symmetria-tengelyét az állcsont képletei alapján határozzuk meg, az alsó állcsont symmetria-tengelyének meg­határozásánál az a gondolat vezessen bennünket, hogy a két állkapocs működés szempontjából egymástól nem függetlenül, hanem egy össze­függő egészet képez, amelynek részeit, az alsó és felső fogsort egy­mástól különválasztani nem lehet és nem szabad. Ezért mindkét fog­sor symmetria-viszonyainak vizsgálatánál ugyanarra a tengelyre kell támaszkodni. Eddigi fejtegetéseinkben egy körülményre nem voltunk tekin­tettel, és pedig arra a síkra, amelyben a symmetria-vizsgálatot végez­zük. A symmetria-vizsgálat t. i, egy síkban történik, jóllehet a három

Next

/
Thumbnails
Contents