Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)

1944-02-01 / 2. szám

37 megfelel. Ehhez a felfogáshoz csatlakozik, legalább is a raphe pharyn­­geális részét illetően P. 17. Simon is. Az esetek túlnyomó többségében Körbitz ezen nézete helytálló. Meg kell azonban említenünk, hogy a ra.phe lefutása nagy mértékben függ az orrüreg deformitásaitól, mert hiszen az orrüreg feneke a szájpadlással azonos. Éppen ezért a leg­nagyobb figyelmet azon javaslatok felé kell fordítanunk, melyek hasonló anatómiai symmetria-tengelyt a száj- és orrüregtől még füg­getlenebb úton igyekeznek keresni. Ebben a vonatkozásban A. M. Schwarz-nak egyébként jelentős előírása, hogy ne a raphe egész le­futásához, hanem a raphe két jól meghatározott és könnyen meg­határozható, helyzetében állítólag nem variálódó pontját összekötő egyeneshez viszonyítsuk a symmetriát, lényegbeli eltérést Körbitz álláspontjától nem jelent. A legcélszerűbbnek az tetszik, hogy az áll­csont symmetria-tengelyét az arc symmetriájából állapítsuk meg. Egyes szerzők az arc középvonalat, melyet szabad szemmel, aesthe­­tikai érzésünknek megfelelően' határoznak meg, viszik át a felső áll­csont gipszmintájára. Hogy ez nem újabbkeletű, arra mutat Zielinsky­­nek egy megjegyzése, aki közel 30 esztendővel ezelőtt állást foglalt ilyen elgondolások ellen, anélkül, hogy bárkinek nevére, aki ilyen javaslatot tett, hivatkoznék. A symmetria-vizsgálatokról szóló áttekintő kritikai szemléjében Hausser is ellenzi ezt a javaslatot, mert a sym­­metria-tengely megállapítása teljesen subjektiv módon és pontatlanul történik. Ezen kifogásokat mi is osztjuk. Hasonlóan függetlenül az orr- és szájüregtől állapítja meg a symmetria-tengelyt Andresen, aki a két tragust összekötő bitragiális felező merőlegesét veszi symmetria­­tengelyként. Ha most már helyzeti és alaki symmetriát különböztetünk meg, igen lényeges eltérés van azon szerkők között, akik a raphet (Körbitz, Simon) vagy más, az állcsonton meghatározott vonalat (A. M. Schwarz) használnak symmetria-tengelyként, és azon szakemberek között, akik ezen tengelyt az állcsontoktól nem függően az arc, illetve a koponya egyéb részei alapján állapítják meg (Andresen). A szerzők előbb említett csoportja az alaki symmetriát vizsgálja, a helyzeti symmet­riát pedig nem tudja vizsgálni, míg az utóbb említett csoport termé­szetszerűleg csak a helyzeti symmetriát teheti vizsgálat tárgyává s eleve lemond az alaki symmetria vizsgálatáról. Hogy az állcsont hely­zeti eltérését kimutassuk, az így — a koponya vagy az arc alapján — meghatározott symmetria-tengely eltérését kell megállapítani vagy az állkapocs geometriai úton meghatározott symmetria-tengelyétől (Grünberg) vagy anatómiai középvonalától. Az anatómiai (vagy geometriai úton meghatározott) symmetria-tengely s a koponya alap­

Next

/
Thumbnails
Contents