Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)
1944-02-01 / 2. szám
37 megfelel. Ehhez a felfogáshoz csatlakozik, legalább is a raphe pharyngeális részét illetően P. 17. Simon is. Az esetek túlnyomó többségében Körbitz ezen nézete helytálló. Meg kell azonban említenünk, hogy a ra.phe lefutása nagy mértékben függ az orrüreg deformitásaitól, mert hiszen az orrüreg feneke a szájpadlással azonos. Éppen ezért a legnagyobb figyelmet azon javaslatok felé kell fordítanunk, melyek hasonló anatómiai symmetria-tengelyt a száj- és orrüregtől még függetlenebb úton igyekeznek keresni. Ebben a vonatkozásban A. M. Schwarz-nak egyébként jelentős előírása, hogy ne a raphe egész lefutásához, hanem a raphe két jól meghatározott és könnyen meghatározható, helyzetében állítólag nem variálódó pontját összekötő egyeneshez viszonyítsuk a symmetriát, lényegbeli eltérést Körbitz álláspontjától nem jelent. A legcélszerűbbnek az tetszik, hogy az állcsont symmetria-tengelyét az arc symmetriájából állapítsuk meg. Egyes szerzők az arc középvonalat, melyet szabad szemmel, aesthetikai érzésünknek megfelelően' határoznak meg, viszik át a felső állcsont gipszmintájára. Hogy ez nem újabbkeletű, arra mutat Zielinskynek egy megjegyzése, aki közel 30 esztendővel ezelőtt állást foglalt ilyen elgondolások ellen, anélkül, hogy bárkinek nevére, aki ilyen javaslatot tett, hivatkoznék. A symmetria-vizsgálatokról szóló áttekintő kritikai szemléjében Hausser is ellenzi ezt a javaslatot, mert a symmetria-tengely megállapítása teljesen subjektiv módon és pontatlanul történik. Ezen kifogásokat mi is osztjuk. Hasonlóan függetlenül az orr- és szájüregtől állapítja meg a symmetria-tengelyt Andresen, aki a két tragust összekötő bitragiális felező merőlegesét veszi symmetriatengelyként. Ha most már helyzeti és alaki symmetriát különböztetünk meg, igen lényeges eltérés van azon szerkők között, akik a raphet (Körbitz, Simon) vagy más, az állcsonton meghatározott vonalat (A. M. Schwarz) használnak symmetria-tengelyként, és azon szakemberek között, akik ezen tengelyt az állcsontoktól nem függően az arc, illetve a koponya egyéb részei alapján állapítják meg (Andresen). A szerzők előbb említett csoportja az alaki symmetriát vizsgálja, a helyzeti symmetriát pedig nem tudja vizsgálni, míg az utóbb említett csoport természetszerűleg csak a helyzeti symmetriát teheti vizsgálat tárgyává s eleve lemond az alaki symmetria vizsgálatáról. Hogy az állcsont helyzeti eltérését kimutassuk, az így — a koponya vagy az arc alapján — meghatározott symmetria-tengely eltérését kell megállapítani vagy az állkapocs geometriai úton meghatározott symmetria-tengelyétől (Grünberg) vagy anatómiai középvonalától. Az anatómiai (vagy geometriai úton meghatározott) symmetria-tengely s a koponya alap
