Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)

1944-02-01 / 2. szám

36 Hogy ezen anatómiai symmetria-tengely meghatározásában az egyes kutatók között igen lényeges nézeteltérések találhatók, az szinte magá­tól érthető, ennek azonban elvi jelentősége nincs. Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy ez a minden szakember által fontosnak vélt vizsgálati módszer meglehetősen problematikus alapokon nyugszik. Kíséreljük meg az egész kérdést egyszer más szem­szögből tekinteni s megoldani. Akik eddig ezzel a kérdéssel foglal­koztak, mind gyakorló fogszabályozó orvosok voltak. Tekintsük ezt a, kérdéskomplexumot egyszer az anatómiai oldaláról. A test egyes részeinek symmetriáját illetően az anatómia alaki és helyzeti sym­­metriát különböztet meg. Ez a megkülönböztetés érvényes a testnek mind páros, mind páratlan szerveire. Így hát alkalmazható termé­szetszerűen az állcsontokra és fogsorokra is. Tehát az állcsonton és fogsoron is meg kell az alaki és helyzeti symmetriát, illetve asym­­metriát különböztetnünk. Tekintsük most már meg az egyes szakembereknek az előbbiek­ben vázolt javaslatait a symmetria-vizsgálatot illetően a symmetriá­­nak és aszimmetriának ezen beosztása alapján. így azonnal nyilván­való lesz, miben is áll Grünberg és a többi szerző között a lényegbeli különbség. Grünberg javaslatai ebből a szemszögből nézve tisztán át­tekinthetők. Grünberg nem törődik az állcsontok és fogsorok hely­zetével egyáltalán, tehát helyzeti symmetriájukat nem vizsgálja. De nem vizsgálja alaki Symmetriájukat sem, mert föltételezi, hogy a fogív többé-kevésbbé symmetrikusan képződött, fejlődött. A symmetrikus­­nak feltételezett fogíven állapítja meg geometriai úton a symmetria­­tengelyt és az ehhez merőlegesen álló frontális síkhoz viszonyítva méri az állkapocs két oldalán lévő fogak helyzetének különbségeit. Ha a fogív csakugyan symmetrikus, ez az eljárás föltétlenül helyes ered­ményre vezet. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a fogsor symmetria­­tengelyének geometriai meghatározására nincs föltétlenül szükség a Grünberg-féle. szellemesen szerkesztett symmetroskopra, hanem ezen meghatározás elvégezhető p. o. az állkapocs occlusalis nézetű éles fényképén is. Ezen utóbb említett eljárási mód biz'osabb is, de —- sajnos — drágább s általános használatának elsősorban ez áll út­jában. Grünberg eljárásának leglényegesebb hibája, hogy a symmetria­­tengely helyzetét olyan képletek alapján határozza meg, melyeknek symmetrikus helyzete vizsgálandó. Arra már Körbitz rámutatod, hogy a symmetria-tengelyt lehetőleg ilyen képletektől függetlenül kell meghatározni. Körbitz véleménye szerint a sutura palatina, mely az élőn mint raphe mediana palati jól látható, ezen követelménynek

Next

/
Thumbnails
Contents