Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-04-01 / 4. szám

87

A gócfertőzés aktuális elméleti kérdései.

Irta: Dr. BOTTYÁN IMRE orvos-ömagy.

Tábori postaszám: 219/01.

A fogászat éppúgy, mint az orvostudomány többi kisebb ága, mindjobban törekszik arra, hogy kijutva a szakma szűkebb látóköréből, úgy a physiológiás, mint a pathológiás jelenségek értékelésénél ne csak a helybeli folyamatot tekintse, hanem mindig a helybeli folyamatnak az egész szervezettel való összefüggését keresse.

Tudjuk azt pl.: hogy a körülírt gyökérgyulladás leukocyták szaporodásával jár. Ha tekintetbe vesszük a fehérvérsejteknek a csontvelőben való keletkezési helyét, egész más megvilágításban látjuk a helybeli folyamatot.

Amióta Rosenow és Paessler a gócfertőzés kérdését felszínre hozták, azóta az irodalom és a gyakorlat állandóan növekvő érdeklődéssel foglalkozik e kérdéssel. Eddig is nagy eredményeket mutatott fel a gócfertőzés tana; uj útakat nyitott meg az aethyológiai kutatásban. A gócfertőzés és az allergia összetalálkozásából ismét új eredmények születtek és ezen eredmények sokban hozzájárultak az orvostudomány fejlődéséhez és egységesítéséhez. Természetesen a nagy érdeklődéssel együtt jár, hogy új problémák vetődnek fel, új kérdések várnak megoldásra.

Gócnak általában kisebb körülírt kóros elváltozásokat értünk, melyek legtöbbször genykeltők okozta idült gyulladások eredményei. Pathologiás jelentőségük abban nyilvánul, hogy kóros távolhatásokat Iádnak kifejteni a szervezet különböző részeiben. Proell szerint a gócbetegségek számban és jelentőségben a civilizációs betegségek élén járnak. A góchatás gyakori megnyilvánulási alakja, hogy a gócból baktériumok kerülnek a vér vagy nyirokáram útjain a távolabbi szervbe, ott megtelepednek és másodlagos elváltozást okoznak. A régebbi elméletek nem is ismerték más módját a gócfertőzésnek. Hosszú ideig alapvető tétele volt a gócfertőzésnek, hogy csak akkor van egy folyamat góceredete megállapítva, ha identikus baktériumok lelhetők fel a gócban és a távollevő megbetegedett szervben. Azonban mindgyakrabban észlelték olyan betegségek góceredetét, melyek baktérium mentesen zajlanak le: urtikaria, Quincke f. oedema, migrén, serosus izom-, izületi-, ideggyulladások, erythema midtiforme, stb. Ezen betegségek fokalis alapon való keletkezését — bár a gócokkal való összefüggésük számtalan esetben észleltetett — megmagyarázni nem lehetett.