Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-04-01 / 4. szám
84 Az itt közölt táblázat a német kötelező balesetbiztosítási értékelés adatait tünteti fel. Ezek a véglegesen kialakult állapotra vonatkoznak, mert az átmeneti keresőképességcsökkenés százaléka mindig magasabb. A fentiekből következik, hogy állandó járadék folyósítása nagyobbfokú lötyögő álízület, súlyosabb állcsontdefektus, kifejezett következményes gyomor-bél illetőleg emésztési zavar, izületi chondromatosis, kétoldali izületi korlátozottság, egyoldali csontos izületi merevség és súlyosabban hibás rágótevékenység eseteiben lehet indokolt. Ha azonban a sérültnél egyszerre többféle következmény maradt vissza, amely összességében a 25%-ot meghaladja, akkor is sor kerül állandó járadék folyósítására, pl. ha a szájelváltozás mellett a hiányos táplálkozás miatt erőbeli állai>ota számottevően csökkent. Nem szerepelnek a táblázatban azok a stomatológiai sérüléssel kapcsolatos vég leges következmények, amelyek a keresőképességcsökkenés szempontjából százalékban ki sem fejezhetők. Ilyenek: fagzománckimaródás, zománcrepedés, a fogak kikopása, következményes fogszú, tömés kihullása, fogkorona letörése, gyökér letörése, néhány fog elvesztése, több fog hiánya, teljes fogsor elvesztése amennyiben azok jól pótolhatók, gyökér körüli tályog, gyökércysta, fogkőképződés, fogak megiazulása, paradentózis, paradentitis, fogínygyulladás, pyorrhoea alveolaris, fekély, következményes mélyharapás, Ixírsipoly, fagyás, túlfestenvzottség, izületi ropogás, merev álízület, ormyílás szűkülés. A baleseti következmények elbírálásában igen fontos, hogy milyen volt a sérült állapota közvetlenül a baleset előtt. Éppen ezért — mint fentebb említettük — döntő jelentőségű az a lelet, amelyet a kezelésbe vételkor, közvetlenül a baleset elszenvedése után rögzít az orvos. Ebben az is fontos, hogy mit mondott el az esetre vonatkozóan a sérült. A tapasztalás szerint ugyanis a későbbi eljárás során a sérültek nagy részét kitanítják, s mire a szakértőhöz kerülnek, már egészen elferdítve adják elő az eseményeket. Az értékelésben mindig az egész szervezet károsodását mérlegeljük. Ha a baleset síomatolőgiai szempontból többféle károsodást okozott, vagy ha nem csak stomatológiai, hanem egyéb károsodás is maradt, akkor nem egyszerűen összeadás útján határozzuk meg a keresőképességcsökkenést, hanem azt. mérlegeljük, hogy a két vagy többféle károsodás az egész szervezetet összhatásában miként érinti. Általában többféle károsodás Összhatása százalékos megjelölésben kisebb szokott lenni, mint az egyes károsodások százalékának számszerű összege. Egyszerű összeadásnak csak ott lehet helye, ahol a következmények a működés szempontjából teljesen függetlenek egymástól. Stomatológiai esetekben ez ritkábban fordul elő, s inkább kerül sízóba olyan eshetőség, amikor nem
