Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-11-01 / 11. szám
249 riás vérzések ezek, amelyek a szívműködésnek megfelelően pulzálnak és a kilépő vér élénkpiros. Rendszerint a mandibulában észlelhetők a canalis mandibulae variációi, illetve az alsó kis- és nagyőrlő fogak gyökereinek a csatornához való változó helyzete magyarázza az a. lingualis megsértése következményeként. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnunk az angiomaszerü képződményekből történő vérzésekre is. Osler-féle megbetegedésnek számos kis angioma keletkezésére való családi hajlamot nevezzük, amelyek spontán vagy traumára vérezhetnek. A szájban gyakoriak az ilyen okokból beálló spontán vérzések. Természetes, hogy műtétek után is történhetnek vérzések ilyen kisebb hamartomaszerű képződményekből, valamint esetleg nagyobb angiomákból is. Sokkal gyakoribbak, mint az eddig felsorolt, súlyosnak ítélhető vérzések, a kisebbfokú postoperativ vérzések, amelyek sokszor spontán megállnak, más esetben azonban orvosi kezelésre szorulnak. Rendszerint capillaris vagy vénás vérzések ezek, amelyek a fertőzött műtéti területen lépnek fel s ezért legcélszerűbben „helyi septicus vérzéseknek“ nevezhetnők. Szájsebészeti beavatkozások után az utóvérzésnek ez a leggyakoribb formája. Közismert, hogy sepsisnél a test különböző helyén vérzés léphet fel, amelynek oka több tényezőből tevődik össze: többek közt a hajszálerek toxicus ártalmai, a thrombocyták ugyancsak toxikus ártalmai együtt hatnak a C-vitaminhiánnyal. Gyakran coecusemboliák az oka ezen vérzésnek. A fent említett vérzések azonban helyi jellegűek, a műtéti területhez kötöttek. A szájban minden műtéti sebzés fertőzöttnek tekinthető, mert a szájnyálkahártya ugyan rövid időre fertőtleníthető (jódozás), de utána ismét fertőződik. Elkerülhetetlen tehát, hogy a szájban létesített műtéti seb a szájüreg szokványos flórája által ne fertőződhessék meg. Közismert, hogy milyen előkészület szükséges ahhoz, hogy bakteriológiai vizsgálatoknál a szájflóra véletlen odakeveredését megákadályozni lehessen. így pl. Stein ismert vizsgálatainál (Z. í. Stomat, 1935) a kihúzandó és a szomszédos fogak mentén az Ínyt 3'%-os jódt ink tu iával ecsetelte, a fogakat és a tasakokat szintén, azután a tasakokat leégette, a műtéti területet steril törlőkkel körülhatárolta stb. Ilymódon a rövid ideig tartó műtét részére nagy valószínűséggel elérhető a sterilitás, de így az általános gyakorlatban nem lehet eljárni, minthogy ezen eljárás nem is gyakorlat számára szolgáló útmutatás akar lenni. Stein közleményében egyébként leírja, mily módon győződhetünk meg a kihúzott fogak bakteriológiás vizsgálatainál arról,
