Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-08-01 / 8. szám
170 tanár a ferrarai egyetemen. Élete folytonos küzdelem volt az igazságért : az akkori vak tekintélytisztelő időben nyomatékosan ajánlotta az eredeti orvostudományi müveknek kritikával való olvasását, szenvedélyesen küzdött azon babona ellen, hogy volnának emberek, akik szerencsés csillagzat alatt születnének. Már ez a két életrajzi adata is méltán bizonyítja, hogy igazi renaissance-szellem éltette. Főművét: orvosi leveles könyvét1 * * 4 sokan égig magasztalták, sokan a sárga földig ócsárolták, ami biztos jele nagy tudományos értékének. A kor divatjának felelt meg orvosi tanácsokat látatlanba levél útján kérni és adni5. Az ilyen orvosi tanácsadó-levelek, ha névszerint egyes személyeknek szólották is, tulajdonképpen disszertációk voltak, amiket a tudós szerzők — mai különnyomatok mintájára — egymásnak is megküldöttek. Manardus leveleskönyve (Epistolae medicinales) húsz könyvbe csoportosított 103 levelet tartalmaz, amelyekből 6 levél magyar főáraknak szól6 és ezek között van kettő, amelyek igen részletesen foglalkoznak fogászattal. A 6-ik könyv 4-ik levelének címzése ez: Ad Vaciensem episcopum, praeseruatio oculorum et dentium.'7 Kezdődik így: „Cupiens id 1 Joann i a Manardi medici ferrariensis, omnium sua tempestate medicorum citra controversiam doctoris eminentissime epistolarum medicinalium lib. XX. Venetiis apud Petrum Schoeffer, Germanum Maguntinum,, Annno M.D.XLII. Én ezt a kiadást használtam Neuber professor úr szíves engedélyével a budapesti bőr- és bujakórtani klinika könyvtárában. Egyike a legtökéletesebbeknek, mert a levelek összes húsz könyvét tartalmazza. Neuber professzor úrnak hálás köszönetemet fejezem ki. 5 Magyary-Kossa Gyula dícséröleg emlékszik meg’ arról, hogy azért akadt nálunk abban az időben magyar orvos — Görget Pál Lőcsén —, aki nem hódolt be ennek a divatnak és előkelő betegének — Lónyai Annának — azt írta, hogy csak akkor ír recipét, ha a beteget is látja. L. id. munkát. • Vitéz Nerczeg Árpád: Manardus János magyar udvari orvosnak magyarországi személyekhez intézett orvosi levelei. Orvosi Hetilap 1927. évf. 20. szám, 748. oldal. ’ Váci püspök majd érsek és főkancellár akkoriban Szálkái László volt. Nevezetes jellemű és szerepű férfiú. Szekfű ezt írja róla: „Ez utolsó időkben, amit még kormánynak lehetett nevezni, azt Szálkái vitte., csizmadia fia, sokáig kancellár, sárospataki diák, aki külföldön soha nem járt tanulni, mégis mély humanista műveltségre tett szert.... két püspökséget is viselt, de pappá csak akkor szenteltette magát, mikor .... 1524-ben esztergomi érsek lett. A hatalmat és gazdagságot mindennél inkább szerette”. (Magyar történet. II. kiadás, 2-ik kötet 605. old.) „....betegen harcolta végig Mohácsot és hősi halálával kiengesztelte élete bűneit“. (U. o. 3-ik kötet 15. old.). Testiségére vonatkozólag Nerczeg a Manahdus-levélből azt következteti, hogy Szálkái vérmes, túltáplált, arterioscleroticus lehetett, akit apoplexiától kellett félteni.
