Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-07-01 / 7. szám

FOGORVOSI SZEMLE 1943 JÚLIUS 7. SZÁM.

EREDETI KÖZLEMÉNYEK.

A breslaui egyetemi fogászati klinika közleménye.

(Igazgató: //. Euler, ny, r. tanár).

Az állkapocs rachitises elváltozásainak keletkezése.*

Irta: ót. H. EULER.

A rachitis rendkívüli jelentősége az állkapocs-fogrendszerrre már abból is kitűnik, hogy ezeken olyankor is gyakran, találunk rachitises elváltozásokat, amikor a csontrendszer többi része az ilyen elváltozásoktól vagy legalább azok következményeitől mentes. Ennek a1 magyarázata részben bizonyára az állkapocs különleges statikai és működési viszonyaiban lelhető meg, részben pedig abban, hogy a raeh'tis meglehetősen korán és nagy mértékben támadja meg az állkapcsot. Főleg az alveoláris szélen látható ez oly világosan és egyértelműen, hogy nyugodtan beszélhetünk az igen megbízható „alveolartest/ ’-ről. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a vékony ccontszéleknek nagyfokú igénybevétele a fogak működésekor a már amúgyis fennálló mészanyagcserezavart bizonyos tekintetben még fokozhatja. (Hasonló megfigyelésekről és feltevésekről számol be — mint Eger cikkéből tudjuk — Ruxtishauser az Ann. Anat. path. méd. — chir. 1937. 14. számában).

így tehát a rachitis az állkapocs területén előszeretettel jelentkezik. A rachitis eme oralis lokalizációja sokféle alakban jelenhet meg. Az egyes tünetek általában 3 csoportba oszthatók; 1. Fogelváltozások, 2. a fogzás rendellenességei, 3. az állkapocs alakváltozásai.

Ami a fogelváltozásokat illeti, tudjuk, hogy a rachitis és a zománchypoplasia közti szükségszerű kapcsolatot a legtöbb szerző tagadja. Felteszik egyrészt azt, hogy nem minden rachitis okoz zománc* A M. F. O. E. által rendezett tudományos előadássorozat keretében a Stom. klinikán. 1942 szept. 24-én tartott előadás kivonatolva.