Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-07-01 / 7. szám
144 hypoplasiát, hogy a zománchypoplasiáért a D-vitamin hiányán kívül még egy egész sereg tényező felelőssé tehető. Ilyen értelemben nyilatkozik Mellanby, Toverud, Kronfeld és Barker, Fleischmann, Calteux, 'Korkhaus és Kremer, Diener. Saját vizsgálataink az új felfogás meggyőző bizonyitékait szolgáltatták. Eredményeinket, amelyeket a Kollath-féle kísérleti állatok fogain értünk el, másutt (Vitamine und Hormone, Festnummer Stepp 1942) részletesen ismertettük; itt az akkori észlelésből csak a legfontosabbakat fogjuk röviden ismételni. Rachitis kísérletben a fejlődő fog zománcán leggyakrabban egy nem-specifikus elváltozás látható: az ameloblasréteg felhólyagzódása a zománcképző sejtek alakváltozásával és abortiv zománcgömbök keletkezésével. Különösen akkor látható ez a jelenség, ha a kísérlet kezdetekor már régi, elmeszesedett zománcalapépítmény van jelen. A tünetek erőssége attól függ, hogy egyébként milyen összetételű a standard táplálék. A felhólyagzódást minden esetben megtaláltam, ha a rachitist előidéző diétában növekedési anyagokat is adtunk az állatoknak; ilyenkor a tünetek korán, már a kísérlet 4. napján mutatkoztak, holott különben legfeljebb a 8. napon kezdődtek. A zománcképződés zavarának másik alakja, ahol szabályos szerves váz keletkezik, de a mészlerakódás elmarad, általában ritka. Még leginkább a D-vitamin hiányának tulajdonítható ez a tünet, hiszen a rachitiSre jellemző az elmeszesedés elmaradása. Az elváltozás megjelenhet ugyanazon a fogon, mint az előbb ismertetett forma, de a zománccsíratelephez közelebb van és létrejöttéhez régebbi elmeszesedett zománcalapra nincs szükség. A dentin rachitises elváltozására jellemző az erős praedentinképződés, az elmeszesedés hiánya és az odontoblast-rétog jó állapota. Az, hogy a praedentin milyen mértékben marad mentes a mészgöbcséktől, készítményeink tanulsága szerint az állatok korán kívül a táplálék összetételétől függ. A Stomatológiai irodalom a parodontium rachitises elváltozásaival mostohán bánik, holott ezek a folyamatok nagyon is figyelemreméltók. Kellő értékelésük nagyban hozzájárul a 2. és 3. csoportba tartozó jelenségek megértéséhez. A 2. csoportba a fogzás rendellenességei tartoznak. Ilyenek Fehér és mások szerint: a tejfogak későn, nem a megszokott sorrendben, nem szimmetriásan bújnak ki és hosszú szünetek iktatódnak két fog megjelenése közé. Korkhaus és Kremer szerint a rachitis elleni küzdelem hatásosságát mutatja, hogy a hatéves gyermekek közül esak 4.6% nem kapja meg idejében az első maradandó őrlőt. Ha jogosult
