Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-05-01 / 5. szám

112

teszi a hatalmas pofaseb gyors gyógyulását, amely után majd egy secundaer plasticai műtéttel az arc esetleges torzító hegei is könnyen eltüntethetők lesznek. Ez a mi szájsebészeti felfogásunknak is megfelel. Az állkapocs törésének kezelése ebben az esetben — mint egyéb eseteinkben is — sínezés, vagyis a törvégek helyes rögzítése és a fogaknak occlusióba hozatala által történik, amely a gyors és tökéletes gyógyulás előfeltétele. Bizony ez a harctéren sokszor nehezen volt kivihető alkalmas eszközök hiánya miatt s így gyakran csak provizórikus kötéseket alkalmazhattunk. Jó volna minden egészségügyi alakulatunkat egy-egy Janzen-féle készlettel felszerelni.

A fentebb említett bombák és aknák repeszdarabjai által okozott igen súlyos, mélyreható, roncsolt sérüléseknél a veszedelmet nem annyira a geny-keltő csírák jelentik a szervezetre, mint a tetanus és a gázoedema. Bár az e. ü. szolgálati szabályzat előírja, hogy a friss sérülteket el kell látni már az első segélyhelyen a fent említett szérumokkal, mégis láttunk egy halálos kimenetelű merevgörcsöt kifejlődni a Perwomajskban elhelyezett tábori kórházunkban.

Ugyanitt kezeltük a következő érdekes esetet:

T. F. 23 é. honvéd! a bal regio glutealison egy kb. filtémagyságú gránátszilánktól eredő sérülésével került kórházunkba. Az éles szélű bemeneti nyílás, az os sacrum felett kb. a középvonalban kissé roncsolt szélű, erősen gennyedő kimeneti nyílással végződik. A beteget augusztus végén hazaszállítják javult állapotban. Október végén találkozom ismét vele, egyik hazai helyőrségi kórházunkban, ahol az átszenvedett tetanusa miatt kezelik. Tri sinusa még tart, pedig sérülése begyógyult. Tehát a latentia idő ebben az esetben kb. 7—8 hét volt.

A gázphlegmones fertőzések legtöbbnyire halálosak voltak. A Frenkel—Welch és a b. oedematis maligni mellett az anaeroboknak még nagy száma vesz részt a fertőzésben. A betegség gyorsan, szinte órák alatt fejlődik ki, és a legtöbb esetben halálos. A betegségre jellemző, hogy a sérülés helye körül a bőr barnásán elszíneződik, a környezet megduzzad, lószőrpárna tapintatú lesz. Nyomásra a seben át bűzös, édeskés szagú, gázbuborékok távoznak. A feltáráskor úgy látjuk, hogy az izomszövet elveszti sötétvörös színét és jellemző zöldes-barna színt vesz fel. Rugalmassága elvész, szakadékony lesz. A folyamat 'az intermuscularis septumok, vagy a csont mentén leúszik tova.

Eseteink közül kettőt közlök:

Sz. O. 23 é. páncélos katona bal combját öt nappal ezelőtt repeszdarab érte. A bal comb alsó és középső harmada határán, a lateralis oldalon kb. ötpengősinyi nagyságú roncsolt szélű seb. A comb medialis felszínén ennél valamivel nagyobb, szintén erősen roncsolt seb látható. Kevés váladék. A beteg