Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-05-01 / 5. szám

suöfebrilis, közérzete jó. Naponta kötjük, a belső sebüreget jodoform-gaze csíkkal drainezzük. A negyedik napra a comb erősen megduzzad, és a seb környékén a bőr barnás elszíneződést mutat, nyomásra az ujjbenyomatot megtartja, sercegő tapintató. Sajnos a végtagot nem amputálhatjuk, mivel a folyamat az inguinalis hajlatig terjed fel. Helyetti' a. sebüregből kiindulnia^ három hatalmas metszést végzünk a comb medialis és lateralis felszínén, ezenfelül egyet a comb elülső felszínén is. A metszéssel a csontig hatolunk, mire a mélyből bugyborékolva ürül a sűrű, véres-genyes és igen bűzös váladék. Az izomzat szakadókony, zöldes-bamásan eiszíneződött. .Drainezzük, jodoform-gaze csíkokkal, igázioedema senimot adunk lokálisan és intravénásán. Szívszerek dacára estére a pulzus romlik, a beteg kissé cyanoticus, feltűnően euphorias, a sensorium ép. Ismételten adunk szívszereket és szérumot, éjfélre exitus.

G. Gy. 22 é. honvéd. Gránátszilánk okozta a bal combon sérülését. Hirtelen, órák alatt fejlődik ki itt is az előbb vázolt kórkép, de még idejében elvégezhetjük a magas csonkolást. A beteg közérzete másnap jó., fájdalmad nincsenek, pulzusa kifogástalan. Hátiraszállítása folytán további sorsáról nem tudunk.

Ugyancsak érdekes az idegkimerülés folytán létrejött resistentia hiány is.

K. b. 43 é. tüzér szilánksérülést szenvedett a jobb térde felett. Jelentéktelennek látszó sérülése miatt orvosa nem küldi hátra. Utána két ízben repülőtámadásban volt része, amely az amúgy is igén érzékeny idegTendszerű embert erősen megviseli. A beszállításkor a gyengéin táplált, lesoványodott beteg’ törés nyálkahártyái nagyfokban halványak. Szapora, könnyen elnyomható pulzus. T: 37.8. Állandó psychés izgatottságot észlelünk nála. A j. térd felett a comb külső felszínén fillémyi, a belső felszínen pengősnyi nagyságú, csupán a bőralatti kötőszövetbe hatoló sérülés A ténlizület mozgásai szabadok. Bár sérülése jelentéktelen, állapota mégis napról-napra romlik. Lokálisan és regionálisán semmi elváltozás nem észlelhető. Magas septicus lázak lépnek fel, néha deliről. Állapota egyre romlik. Étvágytalan, aludni nem tud. Az ételt kihányja. Ohemotherapiás szerekre sem reagál. Szívszereket, majd cukrot kap intravénásán. Fájdalomcsillapítók dacára sem nyugszik meg. Beszállítása utáni hetedik napon esi tál.

Harctéri működésem alatt szerzett tapasztalataimat a következőkben foglalhatom össze. A most folyó világháború épúgy súlyos véráldozatokat követel, mint az előző. Nekünk orvosoknak elsőrendű feladatunk, hogy a harcterek betegellátásának tökéletes voltát a lehetőség Szerint biztosítsuk. A harctér primitív viszonyai nagy nehézségeket jelentenek, a jól felszerelt hátországi intézetekhez szokott optimális körülmények között dolgozó orvosnak; Ezen nehézségek áthidalása fontos feladat. A tábori kórházakat rendszerint erre alkalmas iskolaépületekben telepítik. Általában 300—500 beteg elhelyezéséről kell gondoskodni. Az épületeket először lakható állapotba kell hozni, a tisztaság biztosítása elsőrendű feladat. Alkalmas fekhelyeket, ha nem is ágyakat, de lehetőleg szalmazsákokat kell előkészíteni.