Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-05-01 / 5. szám

108

Ha már most az előforduló sérülések gyakoriságát vesszük figyelembe, tapasztalatom szerint következő volt a százalékos megoszlás :

70% a különböző szilánk és repeszdarabofc által,

25% lövedékek (projektil) által,

3% különböző baleseti sérülések,

2% szúróeszközök által előidézett sérülések.

Külön lehetne csoportosítani a háborús sérüléseket aszerint, hogy

1. fertőzött vagy

2. nem fertőzött sérüléssel állunk szemben.

Legcélszerűbb talán, ha a leggyakrabban előforduló sérülések közül elsősorban a különböző lövedékek, főleg bombaszilánkok és repeszdarabok által előidézett sérüléseiket tesszük vizsgálat tárgyává.

Vegyük először a szilánkos sérüléseket megfigyelés alá. Ezen sérülések közül legenyhébbeknek mondhatók a kézigránát vagy aknák szilánkjai által okozott sérülések, amennyiben azok nemesebb szerveket nem értek. Ezek a szilánkok lencsényi, borsónyi nagyságú, egyenetlen, zegzugos szélű fémdarabok, amelyek testszerte okozhatnak sérüléseket. A szilánkok a bőrt átütve rendszerint 0.5—1.5 cm. mélységig hatolnak be a bőr alatti kötőszövetbe. A sérülés után közvetlenül a seb erősen vérzik, de a capillaris eredetű vérzés gyorsan meg is szűnik. A szervezetbe jutott szilánk idegen test módjára viselkedik, s vagy eltokolódik, ha a seb nem fertőzött, vagy pedig a pörkkel fedett sérülési nyílás környéké néhány nap múlva megpirosodván, a mélyben kis abcessus keletkezik. A pörk eltávolítása után vagy spontán vagy enyhe nyomásra a gennyel együtt a szilánk is sokszor eltávozhat. Ezen sérülések aránylag jól és gyorsan gyógyulnak. Ha belső szerveket nem ért a sérülés és a testfelület csak egy bizonyos hányadára lokalizálódon, úgy az egyének rövidesen ismét harcképesek lesznek. A szilánkos sérülés a koponyán, főleg- a bulbus séi’ülése esetén veszélyes s ezért azonnali műtéti beavatkozás szüksges. Ilyenkor a sérültnek repülőgépen való gyors hátraszállítása megmentheti a szemek A mellkas aránylag védett üregébe az apró szilánkok csak elvétve juthatnak be. A hasfalat ért sérülések már jóval veszélyesebbek, mert a fiatal egyének zsírréteg nélküli vékony hasfali rétegein át bejuthatnak a szilánkok a hasüregbe és így a peritoneumon átnyújtva, a belek sérüléseit hozhatják, létre.

A háborús sérültek nagy tömegét képezik a tüzérségi lövedékek és különböző bombák repeszdarabjai által előidézett sérülések. Ezen sérülések legkarakterisztikusabb tulajdonsága a feltétlen fertőzöttség, a nagyfokú roncsolt sebzés, bőséges váladékképzés, torpid gyógy-