Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-03-01 / 3. szám
69 szerint elsősorban alkalmazunk. A közvetett beavatkozások — mint említettük — a szervezetet hivatottak serkenteni érösszehúzódásra, illetve véralvadásra és így a fönti terápiás eljárások támogatására főleg vérzéses hajlamosságban szenvedőknél kerülnek sorra. Mindazon körfolyamatok, melyeket spontán vérzések jellemeznek, vagy melyeknél az okozott sebzéssel arányban nem álló mértékű vérzés jelentkezik, a vérzéses hajlamosság, haemorrhagiás diathesis gyűjtő fogalma alá tartoznak. Az ok lehet: 1. a vérben, 2. az érfalban. A vérben van az ok, ha a vér olvadási képessége csökkent. A vérmegalvadás -— mint ismeretes — bonyolult folyamat, mely fermentaktiválással indul meg. A vérlemezkékből (talán a szövetekből is) származó thrombokinase a vérplasmában oldott állapotban jelenlevő thrombogent. prothrombinná, ezt calcium sók thrombinná aktiválják (I. fázis). A thrombin hatására az ugyancsak oldottan jelenlevő fibrinképző fehérje (fibrinogen) fibrinné csapódik ki (II. fázis). Végül a fibrinszálak zsugorodnak és a szérum az alvadókból kisajtolódik (III. fázis). A vérmegalvadás akadályozottsága mindig az első fázis zavaraiból származik. A vérlemezkék számának csökkenése okozza a thrombopeniás purpurákat (morbus maculosus Werlhoffi), míg normális thrombocyta-szám mellett a ferment-aktiválódásnak valamely — eddig ismeretlen eredetű — hiányossága az oka a haemophiliának. Au érfal kóros áteresztő sajátsága az oka a vascularis purpuráknak, melyek eredetük szerint sokfélék lehetnek: senilis, toxikus, fertőzéses (sepsis, diphteria), vitaminhiány (scorbut, Möller-Barlowkór) stb. A vérzéses hajlamosságra legjobb — ha lehet — előre felkészülni s a véralvadásra a szervezetet már előre serkenteni, illetve az egyéb kóros okokat lehetőleg kiküszöbölni. A kórismében fő irányítónk az anamnesis, sőt valódi haemophil a diagnózist maga közli. Vizsgálatunk különben a vérlemezkék számának, a vérzési időnek és a véralvadási időnek megállapításából állhat. A thrombocyták számának csökkenése kóros, ha köbmilliméterenként 100.000 alá esik számuk; a vérzési idő elhúzódott (Franketűvel ujjbegyen), ha 2—3 percnél tovább tart; a véralvadási idő normálisan 3—6 perc (8 cm. hosszú és 1.5 mm. belső átmérőjű üvegcsövecskében percenként mozgatva). A nagymértékű vérzéses hajlamosság súlyos betegség és komoly veszedelem, mely nehéz feladat elé állítja a belgyógyászt és sebészt egyaránt. Jelentéktelen sebzésből nem ritka a halálos vérveszteség úgy haemophiliánál, mint némely vascularis purpurénál. Míg azonban
