Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-03-01 / 3. szám
67 Flohr, Bichlmayr tanulmányaiban. Mindenesetre megállapítható, hogy aránylag ritka esetben találkozunk — akár háborús, akár békebeli sérülések kapcsán — helybelileg semmi módon sem csillapítható vérzéssel. Műtéti ténykedéseinkkel kapcsolatban inkább preventive kényszerülünk érlekötésre, mint nagyobb beavatkozásokat kísérő vérzés megelőzésére. (Nyelvkiirtás, állcsont-resectio, daganatkiirtás stb.) Kisebb, mindennapos szájsebészeti műtéteink kapcsán igen ritkán adódik olyan vérzés, mely érlekötésre kényszerítene. Foghúzás kapcsán keletkező nagyobb verőeres vérzés alul az art, alveol. infer., felül az art. palatina sérüléséből származhatik. Ha végső esetben érlekötésre kényszerülnénk, akkor alsó vérzésnél az art. carot. externát kell lekötnünk (az art. alveol. infer, és az art. maxill. intema lekötésre alig megközelíthető), felső vérzésnél az art. palat, esetleg erős görbületű tűvel aláölthető. A vérzés csillapítása azonban mind a műtéti, mind a sérüléses vérzések túlnyomó többségében helybelileg is elérhető. A sebben történő vérzéscsillapítás módjai: 1. a nagyobb edényeknek ugyancsak mechanikai elzárása; 2. a hajszálerekből vérző területnek rövidebbhosszabb ideig nyomás alá helyezése. A sebben a vérző ér elzárása legegyszerűbben úgy történik, hogy felkeresése után — ami néha nem könnyű — az erecske végét érfogóba szorítjuk, majd a szorítás helyén sebészi csomóval lekötjük (selyemmel vagy catgut-tel). A lekötés biztonságát fokozhatjuk aláöltéssel, különösen régebbi sérülés bomló szöveteiben, mely abból áll, hogy az érfogó végét kissé kiemelve, alatta kereszt alakban kétszer átöltünk s aztán csomózzuk körül az érfogóba fogott szövetet, melyről így nem csúszhat a kötés le. Ha nagykiterjedésű roncsolt seb mélyében sikerült lefognunk a vérző eret, de lekötése nehézségbe ütközik, akkor az érfogó a sebben is maradhat, beköthető a sebbe és néhány nap múlva lekötés nélkül is levehető. A sebellátás közben csont-csatornából is indulhat vérzés (canalis mandibularis) pl. törés helyén, vagy a megmaradt csonknál, ahol is lekötés nem lehetséges, csupán a vérző csatorna mechanikai eldugaszolása kicsiny helyben levésett csontszilánkkal, esetleg elefántcsont vagy fa-csúcs b ek al apái ásóval. A nagyobb edényekből történő vérzést mindig külön-külön elzárással kell csillapítani, nem pedig tamponnal, mert így utóvérzés veszélyének vagyunk kitéve. Főleg a szájfenék feletti laza szövetekben hatalmas vérömleny keletkezhet utólag is a bevarrt sebben. A műtéti vérzéscsilapításnak különösen a gégészek által kedvelt módja az érfogóba fogott, ér kicsavarása, a lekötésre nehezen hozzáférhető helyen. Magyarázata az, hogy a csavarással az érfal megnyúlik, majd
