Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-03-01 / 3. szám
62 Ad 2. Reh dk dr. kifogásolja, hogy „második esetet okulásra alkalmatlanul“ közlöm, mert többek között nem neveztem meg pontosan, hogy mely fogak eltávolítását tartottam javaltnak. A cikkem célja, hogy a fogszabályozási fogeltávolítások javallatainak sokféleségét szembetűnővé tegyem. Ezért véleményem szerint lényegesen többet mondok akkor, mikor „legalkalmasabb, legkevésbbé értékes fogat“ említek, mint hogyha névszerint megneveztem volna az eltávolításra kerülő kérdéses fogat. Ugyanis az utóbbi esetben az olvasók közül valaki azt hihetné, hogy szinte dogmatikusan, minden esetben, ezeket a fogakat távoli tjük el. Ha a „.legalkalmasabb“ fogat említem, az olvasó kénytelen végig gondolni az összes indikációs lehetőséget. Ilyenek, a fog koronájának és paradencmmának épsége vagy betegsége, a gyökerek nagysága és iránya,-a hézag előnyös módon bekövetkező záródásának lehetőségei, stb. Rehák kifogásolja, hogy a második eset befejező mintáit nem közöltem. Ezt a következő okból tettem. A gyakorlatból vett bét esettel csupán arra kívántam rámutatni, hogy különböző extrém esetekben mennyire más szempontból indikált, véleményem szerint, a szabályozási munkálatoknak fogeltávolítás útján történő egyszerűsítése. Egyik esetben a rendellenesség csupán a fogsorok belső ügye, mely az arcot nem befolyásolja. Ezért a szabályozással nem szabad és nem kell a fogazatnak a koponyához viszonyított helyzetén változtatni, mert azok az arcvonások megváltozásával járnak. Az első esethez tartozó fényképeket ezért nem is közöltem. A második esetben ezzel ellentétben a fogsorokon mutatkozó rendellenesség úgyszólván jelentéktelen és főleg a fogazatnak és az állcsontok egyes részeinek térbeli, illetve koponyához viszonyított rendellenessége miatt áll fenn a súlyos arctorzulás. Ennek a demonstrálására ismertettem a kezdeti állapot mintáját igen részletesen. A második esetben az összes megállapítható rendellenesség közül az arc torzulását tartottam a legfontosabbnak; úgyhogy ennek javítása érdekében egy-két fog eltávolítását indokoltnak tartottam még annak tudatában is, hogy a fogeltávolítással az előzőleg közel ideális okkluziöt rontjuk. Ennek a gondolatmenetnek alapján az arcvonások javulását igazoló képek közlését elegendőnek tartottam. A befejezési minták közlése pedig azért látszott szükségtelennek, mert esetünkben a kezelés tulajdonképpeni célja nem a fogsorok minimális rendellenességének a szabályozása, hanem az arc konfiguráció javítása, esetleg a fogsorok szabályosságának károsítása árán is.
