Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-03-01 / 3. szám
61 mert esetünkben a felső metszők csak alig 2—3 milliméterrel ugranak az alsók elé és csak kis fokban fedik őket, úgyhogy a mandibula P. W. Simon utasítása értelmében véghezvitt ilyen fokú, in toto előre mozdítása után az alsó frontfogak jóval a felső metszők éle elé kerülnének. A kezelés eredménye tehát kifejezett fokú progenia lenne. Ezek szerint a Rehák által ..kötelező betartás“-ra ajánlott utasítás nem, hiszem, hogy erre az esetre is alkalmas. # A hozzászóló a negyedik német idézetet követőleg azt írja: „A mandibula az ilyen kisfokú retrakciót az incizális tájon fennálló anomália megszüntetése után kétségtelenül behozza.“ Ezen mondathoz három kérdést fűzők: 1. Minek alapján tartja a retrakciót „kisfokú“-nak? A gnathion a fénykép szerint legalább 10 mm-nyivel van a gnathostatikusok által normálisnak mondott helye, az orbitalis sík, mögött. Úgy hiszem, a fogszabályozási gyakorlatban 10 mm-nyi anomália éppen nem kisfokú. Ha valaki az oldalsó fogak helyzete alapján óhajtaná megállapítani a mandibula nyílirányú elhelyezkedését, ebben az esetben nem tudna még kisfokú retrakciót sem megállapítani. Az oldalsó fogak ugyanis, mint már említettük, Rehák dr. szerint is „közel ideális okkluzióban“ vannak. Másik helyen is csupán „felső és alsó incizális dentalis protrakció'“-t ír. A mandibula előremozdítását vagy spontán előremozdulásának elősegítését semminemű, a fogsorokon belül mutatkozó ok nem indokolja, mert hiszen az oldalsó fogak normális helyükön normális okkluzióban vannak. 2. Az incizális tájékon fennálló anomália esetünkben nem nagyfokú, de különösen a harapás nem mély. Nem hiszem, hogy az ilyen kisfokú rendellenesség megszüntetése után törvényszerűleg, vagy legalábbis a többségben olyan hatalmas erővel indulna meg a mentális táj előrenövése, hogy a gnathion kb. 10 mm-rel előbbre kerülne. Ideális okkluzió lévén, csupán a mentumnak szabadna előrefejlődnie, mert az alsó állcsont in toto előremozdulása esetében, mint már többször említettem, Angle III. osztályú rendellenesség alakulna ki. 3. A fogszabályozással foglalkozók olykor még aktiv fogszabályozási erők használatakor is azt a kellemetlen jelenséget tapasztalják, hogy a kívánt fogelmozdulás, de különösen gyakran a kívánt állcsontnövekvés, még az esetünknél korábban elkezdett kezeléskor sem következik be. Ezért túlmerésznek tartom a hozzászóló kijelentését, mely szerint „a mandibula a kisfokú retrakciót az incizális tájékon fennálló anomália megszüntetése után kétségtelenül behozza“. Ez egyáltalában nem bizonyos.
