Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-03-01 / 3. szám
59 A második idézetben is csupán ezt írja P. IT. Simon: „Tisztán orthodontiai, vagy sebész-orthodontiai úton kezelhetjük.“ Hol találja meg ezekután a teljes eredeti szöveggé kiegészített idézetben az olvasó a Rehák dr. által hangsúlyozott „parancsoló követelményt?“ Talán mégis jobban megfelel e két idézet esonkítatlan szövegének és szellemének nem szószerinti „ajánlja“, ajánlják“ megnevezésem. Rehák az idézetben kihagyta P. W. Simon szövegének szerintem igen fontos részét. Idézni szerzőktől a tudományon életben általánosan elfogadott szokások szerint csak úgy szabad, hogy az idézeteket az értelmi összefüggésből nem szakítjuk ki, mert már ez is módot adhat az idézet félremagyarázásra. Behák az idézeten belül hagy ki olyan részeket, melyek kihagyása véleményem szerint a szöveg értelmét módosítja. A cikkben a második esettel kapcsolatosan azt írtam, hogy P. W. Simon könyvében tudtommal nincs olyan utasítás, mely erre az esetre alkalmas lenne. Rehák ezzel szemben hangsúlyozza, hogy „Simon könyvében igenis van utasítás, amely erre az esetre is alkalmas és amely lehetővé tette volna az eset kezelését, a szinte ideálisnak mondható okkluzió megbontása nélkül is.“ További bírálatában ezt írja: „ez állítással szemben P. IT. Simon könyvében éppen erre az esetre is alkalmas utasítás van: csupán a mandibuláris retrakció kíván külön kezelést, Itt ugyanis nem szabad a fogmedemyúlványban az egyes fogakat sorban előre mozdítani, hanem az állkapocs in toto követel meg frontálisabb helyzetet.'“ Amikor azt akarjuk megállapítani, hogy a Békák által említett utasítás csakugyan éppen erre az esetre is alkalmas-e, akkor azt esetünk két kétségen kívül megállapítható tulajdonságának figyelembe vételével fogjuk megkísérelni. 1. Az oldalsó fogak Behák dr. szerint is „szinte ideális okkluzióban vannak“. 2. A gnathion a fénykép tanulsága szerint legalább 10 milliméternyivel distalisan van azon helyzettől, mely a gnathostatikus iskola szerint a normális elhelyezkedés volna. Ha P. IT. Simon idézett utasítása ezen esetre is érvényes lenne, akkor ezek szerint pontosan annyival kellene a mandibulát előre mozdítani, amennyivel az a „normális“ helyzethez viszonyítva rendellenes helyzetben van. Ha a fogak helyzete alapján állapítnók meg a teendőket (okkluziós diagnózis), akkor tekintettel arra, hogy az oldalsó fogakon a nyíl irányban nem mutatkozik anomália, nem indokolt a
