Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-03-01 / 3. szám
Válasz dr. Rehák megjegyzéseire. Irta: SZENTHE ISTVÁN dr. egyetemi tanársegéd. Mindenekelőtt köszönettel tartozom dr. Rehák Rudolf úrnak, hogy megjegyzésével rámutatott dolgozatom olyan részeire, melyek esetleg félreértésekre adhatnak alkalmat. Ezáltal lehetővé vált, hogy azokat a részleteket, melyeket a tárgykör szempontjából nem láttam elsőrangú font osságéi akn ak és ezért a rövidség kedvéért és főleg a helykímélés céljából csak vázlatosan érintettem, most már behatóan tárgyalhassam és a szükséges idézetek teljes szövegét, közölhessem. A megjegyzéshez általánosságban azt óhajtom hozzáfűzni, hogy egy 15 oldalas cikk nem tartalmazhatja részletesen a tárgy határterületére cső összes kérdéseket. A rövidség kedvéért csak vázolni lehetett azokat. Mégis azt hiszem, hogy P. W. Simon könyvének a tárgyra vonatkozó részeit, ha röviden is, de híven vázoltam. Ezek után dr. Rehák kifogásainak egyenkinti tárgyalására térek rá. Rehákot két ok készteti arra, hogy ne hagyja szó nélkül cikkemet, ezek a következők: 1. ,,P. W. Simont nem eléggé szabatosan, sőt ferde beállításban“ idézem. 2. „A második esetét okulásra alkalmatlanul“ közlöm. Ad 1. Rehák véleménye szerint közleményem szövegét úgy kell értelmezni, hogy P. W. Simon aszimmetrikus fogeltávolítást ajánl. Kétségtelen, hogy különösen az idegen anyanyelvűek félremagyarázhatják az idevonatkozó szövegemet. Szabadjon azonban felhívni a figyelmet arra a magyar nyelvi sajátosságra, hogy a test páros részeinek megjelölésére legtöbbnyire csak egyes számot használ, mert gondolkozása szerint csak a kettő tesz ki egy egészet. Ha a páros szervek egyik fele hiányzik, akkor félkezű, féllábú, félszemű emberről szól. Szövegemben féloldali vagy aszimmetrikus megnevezéseket nem használtam. Ezek után az olvasóra bíznám Rehák erre vonatkozó ellenvetésének kellő értékelését. Rehák kétízben s végül összefoglalásképen is megállapítja, hogy „Szentbe cikkében nem elég szabatosan idézett“. Rehák ezen megállapítása azonban kétségtelenül nem szabatos, mert mint azt az olvasó igen könnyen megállapíthatja, cikkemben Simont egyszer sem idéztem, csupán vázlatosan és röviden említettem. Vázlatos említés és idézés között pedig igen nagy a különbség. Míg az elsőnek csak a szellemben kell hűnek lenni (természetesen a szubjektív értelmezés is módosít), addig idézetnek szószerint hűnek, 57
