Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1942-03-01 / 3. szám

56

„Ferner ist bei frühzeitigem Beginn der Behandlung anzunehmen, dass ein noch nicht abgeschlossenes Kieferwachstum nach Beseitigung der transversalen und vertikalen Okklusionshindernisse mit Macht einsetzt, um die vererbte Form zu erreichen“. (Továbbá a kezelés korai megkezdésénél feltehetjük, hogy a még be nem fejezett állcsontnövekedés, a transverzális és vertikális okkluziós akadályok megszüntetése után, hatalmas erővel megindul, hogy az állkapocs az öröklött formát elérje.) Lásd 252. oldal.

Ezen idézetekből tehát kitűnik, hogy P. IV'. Simon könyvében,

■— épen Szentbe esetére is alkalmas — utasítás van. Hiszen Szentbe az esetet idejében kapta kézhez. A helyesen felismert rendellenességek megszüntetése után, az állkapocs növekedése bizonyára megindult volna. A mandibula az ilyen kisfokú retrakciót, az ineizális tájon fennálló anomália megszüntetése után kétségtelenül behozza.

Még néhány szót Szentbe esetének profil fényképéhez. Szentbe szerint: „A vízszintes a kezelés utáni (második) képen kissé mélyen van berajzolva. Ez nem történt ugyan szándékosan, de alkalmas annak demonstrálására, hogy milyen könnyen csúsznak be hibák a képeken történő berajzolások, pont-meghatározások közben“. Szentbe okoskodását sehoigysem értem. Miért közöl egy hibát, amelyet észrevett ? Ez egyáltalán nem demonstrál semmit! Különösen nem bizonyítja a berajzolási módszer hibás voltát, gyakorlati alkalmatlanságát. Ha hibásan szoroztam, abból nem következik, hogy az egyszeregy hasznavehetetlen. Miként a szorzást, a berajzolást is megismételhetem.

Összefoglalásképpen megálapíthatjuk, hogy Szentbe cikkében nem eléggé szabatosan idézett egy közismert külföldi orthodontiai tankönyvből. Cikke azt a benyomást keltheti, hogy egy ismert szaktekintély derüre-borura az aszimmetrikus fogeltávolítást ajánlja. Szenthe továbbá ugyanazon közismert tankönyvre vonatkozólag azt állítja, hogy olyasmi nincsen benne, amit említett szerzője külön is kiemelt.

Örömmel láttuk, hogy Szenthe második esetének diagnózisában jórészt a gnathostatika alapján áll, azonban a kezelési tervet mégsem eszerint állította fel. P. W. Simon utasításai alapján ugyanis nem kellett volna, az eset szinte normálisnak mondható okkluzióját fogeltávolítással megbolygatni. Mindazonáltal nem vonjuk kétségbe, hogy ehhez is meg volt a joga. Éppen ezért reméljük, hogy Szenthe mindnyájunk okulására, második esetének befejező mintáit is közölni fogja.