Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
19 got megnyitottam és a gyökérdarabkát, apró kis sequesterrel együtt kikanalaztam. Másnapra lényeges javulás, a láz 39.8. Kötésváltásnál a kötés teljesen átitatódott bűzös gennyel. Az utókezelés naponkénti tamponcseréből, a sebüreg enyhe hyporololdattal való átöblítéséböl és szükségszerinti gyógyszerek adagolásából állott. Két hét múlva elkészített röntgenfelvételen már az egész baloldali állkapocsra kiterjedő csontvelögyuladásos jelenségek mutatkoztak. Négy hét múlva még mindig bőségesen ürült geny, de a beteg erőbeli állapota lényegesen jobb, úgy, hogy mint járóbeteget utókezeltem. Nyolc heti kezelés után megismételt röntgenfelvételen a processus condyloideus közepe táján és a baloldali foramen mentale táján törés jelei láthatók. Szögesdrót síneket helyeztünk fel és intermaxillaris gumikötésekkel a harapás megtartását igyekeztünk biztosítani. A sebkezelést még a fenti módon tovább folytattuk, míg az elhalt állkapocsdarab könnyen mozgathatóvá vált. A beteg a szanatóriumi költségeket nem bírta, így Jakabházy tanársegédet kértem fel, hogy az elhalt csont eltávolítását az I. sz. Sebészeti klinikán végezze el. Ennek megtörténte után 2—3 héttel a mélyben ismét tályog képződött, amit megnyitottam. Ezek után már rövidesen panaszmentes lett és az elkészített röntgenfelvételen (4. ábra) a teljesen elhalt és egy darabban eltávolított baloldali állkapocs helyén csontújraképződés kifejezett jelei látszottak. A megmaradt bal alsó 5-től kezdődőleg a fogak normális artikulációját a sínezés biztosította. Három hét múlva a beteg teljesen panaszmentes és a lezajlott súlyos folyamatot csak a hiányzó balloldali fogai, továbbá a submandibularis térben húzódó hegvonal és az ezen oldali arcfél kissé lelapított volta jelzi. E súlyos, foghúzás utáni szövődményt tanulságosnak azért tartom, mert kezelőorvosa állítása szerint is, az eltávolított bal alsó 6-ost gyökérhártyagyulladás tünetei miatt távolította el. Az eltávolítást vezetéses érzéstelenítésben végezte, ellenben nem méltatta kellő figyelemre a bal alsó 8-as helyén visszamaradt gyökér okozta, akkor valószínűleg kisfokú csont- és lágyrészgyulladást és az érzéstelenítéssel a fertőzést a retromoláris tájékról a pterygoideus internus alá préselte be. így ezek után már a folyamat tovaterjedése és az állkapocs elhalása nem volt megakadályozható. A kezelésre vonatkozólag a kifejlődött csontvelőgyulladás konzervatív kezelésével (Lindemann) elértük azt, hogy a még épen maradt újraképződésre képes csonthártyából csontképződés indult meg és ezáltal az elhalt és eltávolított vízszintes és felhágó ág helyén, a törvégek között csontos összeköttetés jött létre.
