Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-01 / 1. szám

Hozzászólás a fogtechnikus kérdéshez.

Irta: BÉKY JÓZSEF dr.

A „Fogtechnikai Szemle“ cikkeinek javarésze* elárulja, hogy az — egyébként nagyrabecsülésünkre érdemes — fogtechnikus-kar hivatását és gondolatkörét olyan mérges és erőszakos tendencia fertőzi, melynek nyilai gátlás nélkül zúdulnak a fogorvosi testület felé. Egy józan és tárgyilagos fogorvos sem tarthatja közömbösnek, hogy az annyira szoros munkatársaiból alakult testület ellenséges mentalitással ténykedik mellette vagy sémi. Helyes tehát, ha a fogorvosi kar nem sajnál időt és fáradságot az ellentét tárgyilagos tisztázására, de tudnivaló, hogy az orvosi kar nem törvényhozó testület s mindössze e testületben képviselt kis számának arányában vetheti szavát latba a törvények meghozatalánál. Hogy már most a törvények nem azért hozattak, hogy a fogorvos lakmározzék, a technikus pedig éhenhaljon, azt az alábbi néhány sor igyekszik megvilágítani, anná] inkább, mert a fogorvos-fogtechnikus viszonylat ütközési pontjai jogi-egészségügyi vonatkozásban helytelenül vannak megvilágítva a fogtechnikusi kar részéről.

Még ha volnának is a fogorvosi testületnek kicsinyes felfogású tagjai ■— ha igen, eléggé helytelen volna —, akik kenyér-féltésből foglalnának állást a technikusok óhajával szemben, az azonban már, hogy az egész törvényhozás és az egészségügyi kormányzat olyan helytelenül lett volna befolyásolható, hogy az orvosok előnyére és a közegészségügy rovására döntött volna, — enyhén szólva valószinűtlenül hangzik.

De ha már elhangzott ez a feltevés, egy szóra meg kell állnunk amellett, hogy „néhányszáz vizsgázott fogtechnikussal több lesz“. Bizonyos az, hogy csak néhányszáz akar vizsgázni? És ha ma néhányszáz vizsgázik, hohiapra hányán fognak újra jelentkezni ? És ebben a szelekcióban a technikusi kar álláspontja vájjon egyöntetű?

Továbbá: „Magyarországon közel 4000 olyan falu és község vanr ahol egyáltalában nincs fogellátás“. Való igaz, hogy ez egy még megoldásra váró közegészségügyi probléma. Ha azonban a technikusvizsgáztatás e kérdést biztosan és jól megoldaná, az egészségügyi hatóság ezt már régen igénybe vette volna. De hiszen volt már egyszer

* „Elég volt”,, „Mi is ifct vagyunk”, „Mindig így volt”, „Már mindenki tudja”, „Országjárás”, „Egy titkot tudott meg”, „Széchenyi szelleme”, „Hozzászólás a fogtechnikus ügyhöz", stb.

20