Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1942-07-01 / 7. szám

158 „Anno 1654-ben betegedtem meg ismét ilyenformán: Az én mesterem, Keresztúri Pál, mint fejedelem udvari prédikátora Radnóton (az hol II. Rákóczi György fejedelem igen szeretett nyárban lakni, a lovai bálványi kedvéért), a veteményes gyümölcsös kertben szállott minden­kor, hogy a fejedelem fia is Rákóczi Perencz oda, és a prédikátor is könyörgésekre udvarhoz közelről jobban járhasson. Itt én mint gyer­mek, gyakran kaptam flöstökömre egy darab fejér czipót, elmentem véle a kertben, s egynéhány fő fokhagymát kihúztam s megettem, s osztán jó radnóti bort ittam reá; akkor is, ebéd és vacsorán is, mert mesterestől tanitványostól avval bővelkedtünk. Ez a rósz diéta enge­­met elhevített, fájni kezde a torkom, nyakam és állomra, hogy egy nagy disznószaka2, vagy tályag lett belőle, melyet kiváltképen hogy először orvoslására s elosztására senkinek gondja nem volt, osztán csak ki kellett érlelni s vágni; míg ki nem vágták, rettenetes nagy fájdalmat és alatlanságot szenvedtem miatta... Ez ekkor meggyó­­gyula, de a természet olyan igen ide csaponék és merő emésztő hely­nek csinálá azt a fluxus, hogy azután is háromszor vagy négyszer lett olyan tályog mindenkor ott, és kiérleléssel, kivágással kellett, ki­vált házasságom előtt csinálni, mert házasságom után csak egyszer volt, a fogam is mind onnét fájt, mely miatt mint bolond, két záp­­fogamat is vonattam ki onnét, melyet drága pénzzel is visszatennék, ha lehetne. Ezt bizonyos részegségem belső hevítése és néha télben ahhoz járuló külső hidegség okozta, melyet osztán észrevevéii, józan­ság, külső meleg és szüntelen velem járó skorpióolaj és a házasság megigazitá szépen és jól, hála Istennek.“ Ebből, a klasszikus fogászati kortörténetből sokat következtet­hetünk a korabeli fogorvoslási viszonyokra. A fiatal gróf alsó fogai gangraenásak voltak, amihez következményesen periodontitis, periosti­tis, abscessus alveolaris csatlakozott. Négy-ötször is felvágták, majd két zápfogát ki is húzták, amiket később drága pénzen is visszatétetett volna, de nem lehetett. Bethlen Miklós gróf nagy úr volt, gazdag em­ber is volt, de fog- és állcsontbaján csak a legeslegkezdetlegesebb mó­don tudtak segíteni, egész Erdélyben nem volt hozzáértő ember, de széles Magyarországon sem. Egy másik nevezetes korabeli eset :3 Teleki Mihály, gróf, kancel­lár, az egykori kurucvezér, aki később Lipót császárnak esküdött hű­séget és a császári erdélyi hadak főgenerálisa volt Thököly Imre ellen, 2 „Szaka” jelentése: 1. Ádámcsutka; 2. az áll alatti lelógó, kövér 'bőrzsák: teka; 3. görvélyes torokbaj disznóknál és jutóknál. 3 Hagyary-Kossa Gyula: Magyar Orvosi Emlékek. III. kötet, 1240/a.

Next

/
Thumbnails
Contents