Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-01 / 1. szám

8

sikerül ugyan, a fogsor ívét szabályossá tenni, de evvel a sikeres szabályozással az arc harmóniáját rontották, mert a szájköriili részeket az arc egyéb részeihez viszonyítva túl szélessé tettük. Ezáltal pedig az arcvonások durva jelleget nyernek, célunk pedig a legkevésbbé sem ez. Ha ilyen esetekben fogeltávolítás nélkül óhajtanánk úgy eltüntetni a torlódást, hogy a kozmetikus hatás is jó legyen, a torlódott résztől distálisan fekvő összes fogakat a megfelelő mértékben distális irányban kellene elmozdítani. Ennek keresztülvitele többnyire igen nehéz, olykor szinte lehetetlen. Ilyen esetekben eredeti célunk (a fogsorok funkcionális és kozmetikus hibáinak eltüntetése az arc harmóniája megtartásával) elérésére esetleg szintén fogeltávolításhoz folyamodunk.

Ad 2. Mint a fentiekben már említettük, a szövettani vizsgálatok bizonysága szerint minden egyes fogelmozdítás folyamán bekövetkezhetik kisebb-nagyobb párádéntiumsérülés, amely a gyökér kisebbnagyobb fokú rezorptiójával társulhat. Ha az elmozdulás folyamán a húzási oldalon az alveolusfal újképződése nem tart lépést a fog eltávolodásával a fog rögzítettsége ezen okból is csökken. Akármilyen eredetű is a fog rögzítettségének csökkenése, ez egyike a legjelentékenyebb károsodásnak, ami a szabályozás közben és következtében érheti a fogazatot. Szabályozási eljárásaink folyamán iparkodunk ugyan a gyökérfelszívódás megelőzése céljából a legkíméletesebben eljárni, de tekintettel arra, hogy nincs tisztázva a gyökérfelszívódás oka és annak előhaladása, ez az „óvatos“ eljárás tulajdonképpen semmikép sem biztosíték a károsodás megelőzésére. Nagyon valószínű és gyakorlatból is arra következtethetünk, hogy nagyobb fogelmozdítás folyamán nagyobb a valószínűsége a jelentékenyebb fokú gyökérfelszívódásnak. Ezért a végzendő fogelmozdítások nagyságának lényeges megcsökkentése kétségtelenül jelentősen csökkenti a károsodás lehetőségeit.

Manapság használatos fogszabályozó gépeink viselése közben megfelelő gondosság esetében a száj tisztasága az orvosok kitartó unszolása következtében javulni szökött. Sajnos azonban néha a szabályozás folyamán és annak következtében a caries frequentia fokozódik és az íny állapota oly fokban romlik, hogy a szabályozás egyszerűsítés útján történő gyorsítása szükséges.

A fogszabályozás keresztül vi hot őségét gyakran korlátozzák külső körülmények. Elsőrendű orvosi kötelesség ilyenkor a paciens érdekeit és körülményeit szemmeltartva mérlegelni a szabályozás lehetőségeit. Szükség esetén meg kell alkudni a munka egyszerűsítésével. Ha célra vezető esetleg az eredmény szépségéneik kisebb fokú rovása árán, eset-