Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
9 leg fogíeláldozással tesszük lehetővé a fogszabályozási művelet elvégzését. Ad 3. Köztudomású, hogy nem minden fogszabályozás sikerül a kitűzött terv szerint. Lehetséges ugyan, hogy némelykor a szabályozás kivitelében van a hiba. Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden hosszas ortopaediai kezelésnél a szövetek & a szervezet ellenállásán, illetőleg gyógyulási hajlamán kívül a paciens aktív közreműködése, illetőleg érdektelensége vágj' ellenállása, lényegesen befolyásolja az eredményt. A paciens türelméről és jóindulatáról, de a rendelkezésükre bocsátható idejéről is tudjuk, hogy véges; a fogelmozdulásokat eredményező szöveti változásokról nem tudjuk, hogy mik a lehetőség megengedett határai. A fog előtörése folyamán és olykor extractiós hézagok záródása folyamán nagy fogelmozdulások következnek be a paradentium sértetlenségének megtartásával. Fogszabályozó gyakorlatunkban néha igen nagj' mértékű külső erő okozta fogelmozdulásokat sikerül ideálisnak mondható eredménnyel elérni. Sajnos azonban nem minden esetben. A gyakorlat azt mutatja, hogy minél nagyobb fogelmozdulást minél bonyolultabb módon óhajtunk keresztülvinni, annál gyakrabban nem érjük el célunkat. Ezért észszerű, ha az ilyen lehetőségeknek minél ritkábban tesszük ki paciensünket és magunkat. Fogszabálj-ozásunk célja legtöbbnyire az, hogy a fog önmagával párhuzamosan (bodily) mozduljon el. Ez legtöbbnyire nem teljesül tökéletesen, mert a fog elmozdulása közben kisebb-nagyobb mértékben dűl. A gyakorlat azt mutatja, hogy minél nagyobb a fog elmozdítása, annál valószínűbb, hogy túlnyomóan bodily elmozdulást sikerüljön elérni. Ha pedig ezt túlságosan erőltetjük, a nagyfokú gyökérfelszívódás veszélye igen jelentős. A fog dőlését pedig, jelenlegi ismereteink alapján, a paradentium ferde megterhelése következtében jelentős károsodásnak kell tartanunk. Ezért szabályozási tervünk felállításakor a gyökerek helj'zetét tekintetbe kell venni, mégpedig olyan szempontból, hogy mai gyakorlatunkban a gyökércsúcs helyzetét a koronái részhez viszonyítva alig tudjuk befolyásolni. A fogak dőlésének megelőzésére irányuló törekvés úgy a szabályozás egyszerűsítésére irányuló fogeltávolítás mellett, mint ellen is szólhat. A mi népességünk körében a fogazat legtöbbnyire az életnek aránylag korai szakában pusztulásnak indul: a fogak kemény állománya szuvasodás 'áldozatául esik a fogakat tartó Szövetek gyulladó-
