Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1942-05-01 / 5. szám

118

röntgenfelvételeket profil és félaxiális helyzetben végeztetjük el, vagyis úgy, ahogyan ez a rhinológiában általában megszokott. Az ilyen felvételeken az egész üreg jól áttekinthető és ha a szondával esetleg cystába jutottunk, akkor erre a Highmore-tető és a szonda vége között kimutatható távolság fog támpontot nyújtani. A sipolynyílás felől végzett átöblítésre rendszerint nincsen szükség.

A sipoly zárása, ép arcöböl esetén történhet úgy, hogy a csonton is dolgozunk (Zange, Lautenschläger), vagy pedig egyszerű lágyrész-plasztikával. A lebeny egyaránt nyerhető a kemény szájpadon vagy a pofanyálkahártyán vezetett metszésből, sőt mindkettő kombinációjából. A típusos műtéteket a következőkben foglalhatjuk röviden össze:

A) Zange eljárásnál a sipoly körülvágása után két kicsiny lebenyt képezünk és pedig egyet bucealisan, egyet pedig palatinálisan. A sipolyhámot sülyesztve, az szintén felhasználást nyer a zárásnál; azonban, hogy ez keresztülvihető legyen, ahhoz a processus alveolaris, sőt még a sinus maxillaris recessus alveolarisának csontfalát résziben el kell venni. A csontáldozaton kívül még a sipoly helyes bebuktatása sem könnyű technikai feladat a mütő részére, úgyhogy Zange elgondolásának még azon előnye felett, hogy a sipoivnyílást két rétegben fedi és a lebenyek feszülése is minimális, előbb említett kétségtelen hátrányai vannak.

B) Pichler a kimetszett sipolyt a kemény szájpadlásról készített.

C) Stein pedig a pofanyálkahártyából nyert lebennyel zárja el.

D) Axhausen szintén pofanyálkahártya-lebenyt használ, amelyen támasztékul a musc. buccinator rostjait is meghagyja.

E) Lautenschläger csontplasztikát végez.

F) Wassmund és tanítványa, Rehmann buccalis alveolaris lebenyt készít, melyet szükség szerint az áthajlási redőig hosszabbít meg. Mozgathatóságát, igen szellemesen, úgy éri el, hogy a merevebb és kevésbé nyúlékony periosteumot harántul metszi át.

Ügy a palatinális, mint pofanyálkahártya-lebenynek vannak hívei és ellenzői. Az eljárás 'megválasztásánál Móczár álláspontját követjük és azt a sipoly helyétől, nagyságától, a fogazat és a Highmore állapotától fogjuk függővé tenni. További feltétel, hogy a választott lebenynek megfelelően a nyálkahártyán ne legyenek kisebbnagyobb hegek találhatók, azonban úgy a palatinális, mint buccalis lebenynek vannak bizonyos előnyei és hátrányai, amelyekkel a műtéti