Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1942-05-01 / 5. szám

119

terv elkészítésekor számolni szükséges. A kemény szájpadról nyert periostnyálkahártya-lebeny ellenállóbb, viszont éppen csonthártya alapja miatt merevebb. A pofanyálkahártya-lebeny elkészítése lényegesen egyszerűbb technikai feladat, mint a feszesebben tapadó és így a kevésbé óvatos leválasztásnál szakadékonyabb palatinalis nyálkahártya mobilizálása. Tapasztalatunk szerint a mobilizálást igen megkönnyíti, ha a helyi érzéstelenítőszerrel már eleve szétválasztjuk a rétegeket; továbbá, ha a felszabadításhoz Payr által, a farkastorok műtéthez ajánlott hajlított, finom elevatoriumot használjuk. A pofanyálkahártya-lebeny hátránya, hogy tápláltságára nagyobb gondot szükséges fordítani, továbbá a vestibulum oris torzulása, amelyet viszont prothetikai szempontból kell elbírálni.

Osztályunk szájpadmütéti anyagában több esetben fordult elő farkastorok, tumorkiirtás utáni palatonazális defektus zárása, továbbá az orrüregbe, illetve arcöbölbe vezető palatinalis, valamint fogrnedri sipolyok plastikai megoldása. Osztályunkon nagy súlyt helyezünk arra, hogy

1. a lebeny ne álljon feszülés alatt,

2. a varratsor lehetőleg csontos alapon feküdjék.

Mindkettő a lebeny megtapadásának alapfeltétele. Fentiek érdekében ezért pofanyálkahártya-lebeny alkalmazása esetén célszerűnek látszik a sipolyt környező palatinális nyálka- és csonthártya réteges leválasztása, esetleg kisebb segédmetszés segítségével. A részlegesen mobilizált szájpadnyálkahártyát lényegesen könnyebb átölteni, mert a varratoknál kevésbé szakad ki, mintha a csonthoz feszesen tapadna. Ezenkívül a hozzáöltött buccalis-lebeny feszülése is csökken, mert a húzásnak a megmozgatott palatinális periost-mucosa szintén enged. A varratsor csontos alapjának biztosítását a legegyszerűbben és még meglévő fogaknál is úgy érhetjük el, ha a keményszáj pádon a sipolyszélnek megfelelően, félholdalakú, kicsiny nyálkahártyakaréjt metszünk ki.

Stein eljárása szerint, de előbbi módosítással operált esetben pl. az áthajtási redőben alig kaptunk torzulást, jól lehet, hogy a sin is fenekének eseresznyemagnyi darabja hiányzott, a sipoly környéke eléggé hegesnek bizonyult és így a megfelelő nagyságú lebeny elkészítése miatt metszésünket elég hátra kellett a pofanyálkahártyán vezetni.

A varratok korai eltávolításának sem láttuk kárát. Fent; esetünknél a harmadik napon vaskos lepedéket és a lebeny livid elszínc-