Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1941-02-01 / 2. szám

hátsó automatikus fogak haránt kiemelkedését, csücsökmagasságát leköszörüljük. Ugyanezt éri el Gysi a „funktionelle Norm“, a 20°-os műmolarisök használatával. Ezeknek csak mesiodistalis, nyílirányban van csücsöklejtője, oldalirányban a esücsöklejtő csupán 5°; gyakorlatilag ez nem számít. Hanau ajánlata igen praktikus dolog, így anatomikus, csücskös fogakat is felhasználhatunk protézisekbe. De az alsó fogak rendesen túlszélesek e célra. Gysi régebben számos előadásban lelkesen védte a csücskös fogakat, de már akkor is főleg keresztharapásos őrlőket, használt, pedig ezek nem anatomikus fogak. Az abrazált jellegű Hall-fogak csücskök helyett barázdákkal és ezek szélén éles metsző, vágó élekkel bírnak. Ilyen fogakkal nem lehet oldalirányban balanszot biztosítani, de kérdés, hogy ez szükséges-e. Elég, ha a fogak úgy vannak felállítva, hogy a rágóerő a gerincre, vagy a gerinctől lingualisan hat (Mc Millan). így érünk el stabilitást, nem pedig a másikoldali csücsökérintkezés révén, mivel a fogak csak akkor jutnak érintkezésbe, ha már nagyon közel vannak a centrális okkluzióhoz.

A frontfogakat néha — kedvező gerincállás esetén, mikor a gerincek pontosan egymással szemben fekiisznek és egyforma szélesek — élharapásban (tété a tété), (Kopfbiss) is felállíthatjuk. Ez csak ritkán lehetséges, mert pl. ha kevés a hely elől a gerincek között, úgy túlrövid metszőket kellene használni. Ezenkívül élharapás esetén evés közben a beteg könnyen megharapja, becsipi az ajkát, amin úgy segíthetünk, hogy a külső széleket kissé legömbölyítjük. Kozmetikai, de nem statikai szempontból kedvezőbb azonban, ha a frontfogakat ollóharapásban, mérsékelt túlharapásban állítjuk fel, így több helyünk is van és könnyebb a fogakat alacsony harapási magasság esetén is elhelyezni. Az ollóharapás természetesebben, szebben hat, mint az élharapás. Körülbelül 20°—30°-osnál nagyobb szögben ne állítsuk a frontfogakat, mert a fazetták labialis éle kitörhet.

Az őrlőfogai• felállításakor mindig a laposabb, keskenyebb gerinchez kell alkalmazkodnunk. Sokszor, kb. 70—80%-ban van szükség keresztharapásra, mikor a gerincéi szög (interalveolaris vonal és szög) 80°-náI kisebb. Az a jól ismert szabály, hogy a müfogakat mindig az állcsontgerinc közepére kell állítani, többféleképpen értelmezhető. Ha a gerincéitől kifelé a gerinc jól megtartott, alig lejtős, úgy kissé a gerincélen túl is állíthatjuk a fogakat. Ha a gerincéitől kifelé a felszín meredeken leeső, már nem nyűit a műfogaknak stabil elhorgonyzást. A fog hossztengelye tehát merőlegesen álljon a ragósíkra és a gerincélvonalon, vagy azon belül haladjon át.

Gysi szerint az alsó őrlők nyílirányú síkjával a tuberculum