Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1941-02-01 / 2. szám

34

vonalat kövessük. Balters azt mondja, hogy a protézisen csak azon területig legyenek müfogak, ameddig az állcsont nagyjából egyenes lefutású. A protézisbázis jóval meghaladhatja a műfogak határát, sőt ez szükséges is, mert így a rágónyomás nagy területen oszlik el és kevesebb jut belőle az egységnyi nyálkahártyafelületre. Főleg az I. moláris és a II. kisőrlő területén történik a rágás nagyrésze, itt szokott a gerinc és a fogmeder-nyúlvány is legerősebb lenni.

Balters a Revelations-Diatorix-Sortiments-t ajánlja, mert ezekből könnyű megfelelő garnitúrát találni, széles vagy keskeny gerinceken egyaránt alkalmazhatók. Gyakori hiba, hogy a szemfoghoz viszonyítva az I. felső kisőrlő kicsiny, a fognyak jóval rövidebb, mint a szemfogé. Ezért Balters olyan mükisőrlőket ajánlott, melyek úgy harántirányban, mint a fog-nyaki rész alakját és hosszúságát tekintve a követelményeknek teljesen megfelelnek, többféle nagyságban és hosszúságban kaphatók. A Hutschenreuther A. G. Dresden porcellángyárral gyártatott különleges müőrlőfcet, az ú. n. barázdás őrlőfogakat. Ezeknek a rágófelülete aránylag keskeny, a fognyak karcsú, a nyelv számára bőven marad hely és könnyű őket jó artikulációba hozni. Vannak barázdás csőfogak és barázdás diatorikus fogak. A fognyakon harántrovátkák (Grenzstriche) vannak, ezek az egyes foggarniturák különböző magasságát jelzik.

Ha nem rendelkezünk keskeny, sorvadt gerincre illő müőrlőkkel, a molárisok bukkális éleit leköszörülhetjük, a műfogakat elkeskenyítjük és így eleget tudunk tenni a statika követelményeinek. Sokszor azonban egy olyan alakú müfog, mely az artikulátorban beállítva jónak látszik, a szájban mégsem eléggé jól működik.

Tulajdonképpen úgy a felső, mint az alsó műőrlők felállítását illetően ezzel már mindent megmondottunk, legfeljebb az változtat valamit a helyzeten, hogy harántirányban széles vagy keskeny fogakat használunk-e. Az említett szabály alapján pl. a felső sablonon a fogak felállítása helyesen csak egyféleképpen lehetséges: statikailag helyesen. Ez az alsó állcsont helyzetétől független. Ha az így elhelyezett felső fogakkal az alsó fogakat nem tudjuk jól okkluzióba hozni, úgy adódhat olyan helyzet is, hogy a két állcsont alakja és helyzete közötti igen nagy eltérés következtében nem tudunk valóban jó protézist készíteni betegünknek. A fogpótlást idővel azért megszokhatna a beteg, evés közben a pofa, az ajak és a nyelv izmaival tartja a helyén. Túlzottan lingualisan sem állíthatjuk a műőrloket, mert így* meg a nyelvtér szűkül be és ez kellemetlen a protézis viselőjének, bár később a nyelv hátrábbszorul a szájban és megszokja az Új helyzetet is. (Befejezés köv.)