Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
23 A körülbelül félmillió évvel ezelőtt China legkorábbi diluviumában élt Sinanthropus Petkincusis már ismerte a tüzet és tűzhelyei mellett összetört állati, sőt emberi csontokat is találak. Különösen feltűnő, hogy az emberi koponyáknak csak a felső része maradt meg, amiből Wiedenreich arra következtet, hogy itt kannibál-lakomák folytak és a résztvevőknek, az ú. n. fejvadászoknak a fődolog az agyvelő elfogyasztása volt. A krapinai lelőhelyen is megtaláljuk a kannibalizmus nyomait. Az emlxjr még korábbi őseiről és azok életmódjáról ma még nem tudunk semmit. A tertiär-korbol még nem kerültek elő emberi maradványok, noha valószínű, hogs- már akkor is létezett ember a földön. Az emberi fogazat primitiv alkata bizonyítja, hogy ezen ismeretlen ős is omnivor volt, mert a szemfogak tájén nincs meg az anthropoidcknál kimutatható specializálódás. Bizonyos tehát, hogy az ember mindig omnivor volt és az is maradt. De ez még nem jelenti azt, hogy az omnivomak mindent meg kell ennie, hanem, hogy minden# meg tud enni. A sarkok vidékén a tiszta hústáplálék éppen olyan kevéssé természetedenes, mint ahogyan mindig természetes táplálkozás marad a tiszta Vegetarismus is a trópusokon. A mérsékelt égöv alatt a vegyes koszt a természetes. Minél messzebb megyünk északra, annál fontosabbá válik a hús, míg délen a növényi táplálék dominál. A „természetes táplálkozás“ fogalma teljesen meghatározhatatlan valami. Minden táplálék természetes, amihez az ember organizációja hozzáidomult és ami hazai talajon termett élelmiszerekből áll. A kiválasztásnál a kiima, ille.tőeg az évszakok vátozása a döntő. Így élt az ősember és így van ez ma is azoknál a népfajoknál, akik még nem részesültek a kultúra áldásaiban. Ebben az értelemben egyáltalán 1 veszetni sem lehet a modern ember természetes táplálkozásáról, mindegy, hogy vegetarius, animalis vagy kevert táplálkozásról van szó. Téves az az állítás, hogy a természetszabta feltételek szerint az ember számára a vcgetabilis-frugi form vagy a tiszta frugiform táplálék a legmegfelelőbb és csak az állíthatja, aki a problema magvát alkotó tényeket nem ismeri vagy pedig félreismeri. Az ősember, míg a tüzet meg nem ismerte, nyerskoszton kényszerült élni, viszont tudjuk, hogy a Sinanthropus már félmillió évvel ezelőtt használta a tüzet. A Sinanthropustól Brillat-Savarinig nagyon hosszú az út. Számos évezred !:elt el és az ember a tüzet még mindig csak arra használja, hogy táplálékát hamuban vagy forró kövön pirítsa meg. Ezzel az eljárással a táplálékrészeket lényegesen nem is károsítja meg. Csak amikor megtanulta a tűzálló edények készítését és rájött a forralás jelentőségére, válik a főzés lehetségessé és ismét
