Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

14

az ó-egyptomi fogszakorvosokról; Martial egyik epigrammjában névleg megemlíti „Cascellius“ A, aki a római Suburra-n “eximit aut reficit dentem“; idetartozik Guy de Chauliac ,, dental or“-ja és „dentista“-ja;5 a sebész-borbélyok; a francia „Chirurgien dentiste“; az aíngol „toothist“; a német Zahnarzt.

3. A legősibb időktől fogva mesteremberek, akik csak műfogakat készítettek: a Smith-papyrusban név leg említett „Khuy“, „Neferiret-es“ és Ankh-Men-Kau-Re“ (IV. dinasztia) 2900—2750 Kr. e. Ó-Egyptomban, „tooth worker1“-nek nevezik őket a papyrus angol fordítása; a talmud „urnán“-ja és „naggar“-ja; Zahntechniker; fogműves.

4. Az előbbieknek elfajzott leszármazottjai: a kuruzslók, sarlatánok, vásározók, teljesen tudatlan himpellérek,6 akik kihasználva az emberek butaságát, babonás hiszékenységét, rajok sóztak drága pénzen mindenféle koftyvalékokat, kenőcsöket, fogaikat nem annyira kihúzták, mint inkább kitörték, legtöbbször az állcsonttal és a foghússal együtt. Híres és hírhedt példányuk a francia Cormier és különösen a „Nagy Tamás“ (le Grand Thomas), akik a párizsi Pont neuf-ön űzték kisded játékaikat. Mindenféle rikító cafranggal eicomázták magukat, különösen kedvelt ékszerük volt a kihúzott fogakból összefűzött nyaklánc.7

5. Végül a legszűkebbre specializált szakemberek, 'akik kizárólag csak foghúzással foglalkoznak, ezek az ú. n. „fog-húzók“, Shakespeare „tooth-drawer“-jei. Különösen Angliában látjuk őket dolgozni, ahol a kovácsok (blacksmith) céhéből támadtak. A kovácsok voltak ugyanis a foghúzó-fogók készítői, nincs mit csodálkozni rajta, ha egyegy ilyen kovács az általa kovácsolt fqghúzó-fogót alkalomadtán ki is próbálta élőn és most már csak egy lépés volt, hogy némelyik ilyen foghúzó-kovács foghúzásra specializálta magát és lett belőle „toothdrawer“.1л Es ez igen tisztes foglalkozás volt, mert a kovácsok Angliában a legelőkelőbb mesteremberek közé tartoztak.8 Edgar saxon-5 Pamly L. Brown, Appellations of the Dental Practitioner. Dental Cosmos, 1936. Március—június.

8 Trama, közmondás: II ment comme un arracheur de dents.

’ E. Grimard, Curiosités historiques de l'art dentaire. Bordeaux 1905.

Ta Idézzük emlékezetünkbe magyar adalékul, hogy Jókai a „Szerelem bolondjai”-ban ír egy tréfacsináló klubról, melynek „tagjai régen elhaltak s helyeiket nem pótolta senki. Az utolsó tag, mint tudjuk, tréfából megölette magát egy falusi kovács foghúzóval öt garasért; abban halt meg.”

8 Lilian Lindsay, Early Dentistry in the Central Countries. British Dental Journal 1935, pag. 122—123.