Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1941-07-01 / 7. szám

192

Mmninger bordát ültetett be. A leközölt műtéti eljárások eredményeivel maguk a szerzők sem voltaik teljesen megelégedve s állandóan utalniok kellett eredménytelen beavatkozásokra.

így állott kb. a világháború előtti idők állcsont álízületeinek plastikai sebészete, mikor a háború első éveiben Axhausen elgondolása alapján Hauptmayer és Lindemann szabad csontátültetéseket végeztek igen kedvező eredménnyel. A műtét lényege abban állott, hogy az állcsontokat konzervatív úton, sínek segítségével rögzítették s a törvégeket feltárva, azokba tölcsérszerü bemélyedést fúrtak s a tibiából csonthártyával vett vastag lécet kihegyezve ezen vályulatokba beleillesztették. A leközölt kedvező eredmények alapján a fenti eljárás igen sok követőre talált. A műtétek igen magas százaléka még mindig eredménytelen volt s ezt a szerzők különböző ökokkal magyarázták, így Tandler az állcsontnak — mint kötőszöveti származású csontnak csökkent eallusképződési hajlamát, míg Ullmann a betegek nehéz táplálkozása folytán fellépő általános testi leromlást említi. A sikertelenség igazi okára tulajdonképpen Landaraf hívja fel a figyelmet, ki a beavatkozás eredményességét a műtéti eljárással hozza összefüggésbe.

Verébéit/ utalt arra, hogy a végleges consolidatio alapfeltétele az, hogy a beültetendő osont számára olyan élettani körülményeket teremtsünk, mely szerint a beültetett transplantatum ágyában a lehető legkedvezőbb biológiai körülmények (közé kerül. Ezen elgondolást valósította meg Érti, kinek mindjárt első törekvése odairányult, hogy a helybeli gyógyulási hajlamot újraképződő plastikával felfokozza. Az állkapocs folytonosságának megszakítása kiterjedt lágyrészről! csokissal járt együtt s mindenkor hegedőssel gyógyult. Ezen heges terület semmi szín alatt sem kedvező talaj a beültetendő csont számára, mert. az átültetés sikere a zavartalan begyógyulástól függ, feladatát pedig akkor éri el, ha a belültetett szövet új környezetében functionalis követelményeknek megfelel. Az átültetés előtt végzett lágyyrészplastikák a beültetett csont későbbi sorsára döntő kihatással bírnak.

Mint a sebészetnek annyi más ága — ezek az arcon végzett lágyrészplastikák is — a háborús kívánalmak kielégítésében érték el legnagyobb. eredményeiket. Nagyobb sebeknél a hegek kimetszése után —a sebszélek egyesítése a nagy anyaghiány miatt lehetetlen. Sikerrel boríthatjuk a hiányt Tiersch-féle hámlebenyekkel, melyék megtapadása ha az átültetés neim vérző alapra történt — Lexer szerint —, amit klinikánk tapasztalata is megerősít, az esetek 90%-ában sikerrel