Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-04-01 / 4. szám
125 II. A dentogen gócfertőzés lényéből milyen következtetések adódnak a gyakorlat számára? Ad I. Állásfoglalás a dentogen gócfertözéssel szemben. Dentalis góehatás lehetősége ma már nem vitatható. Ez már azokból a therapiás. eredményekből is adódik, amelyek nagy száma bizonyítja az összefüggést. A dentogen gócfertőzés patho-physiologiája, valamint általában a gócfertőzés még mindig nem nyert maradéktalan magyarázatot. Mindazonáltal ma a góchatás következő lehetőségeit tételezhetjük fel: 1. A baktériumok szétszóródása és tovahureolása a vérpályákon és a nyirökutakon éli. 2. Az ugyanezen, utakon haladó toxinhafás. Slauck szerint a tovaterjedés útja gyanánt legelsősorban a peripheriás idegek perineuralis mirigytokjai jönnek szóba, de ez a nézet vitatható. 3. Az allergiás hatás. Tágabb értelemben a bakteriális toxinok is allergenekül foghatók fel, mert azok mint testidegen fehérjeanyagok jutnak hatáshoz. Ezekhez járulnak még Bergmann szerint az endo-allergenek, amelyek a chronikus, zárt- lobos gócban a fokozott sejt-szétesés mellett keletkeznek és mint fehérje-leépítési termékek pathergiás reaktiókat válthatnak ki. A dentogen gócfertőzésnél is adva van mind a három lehetőség. Éppen ma, mikor a dentalis gócok fokozott figyelemben részesülnek, azt is meg kell állapítani, hogy a góchatás gyakorisága tekintetében még mindig a tonsillák állnak az élen és azokon kívül más góc-fészkek (melléküregek, urogenitalis tractus, stb.) is számításba jönnek, ha mindjárt számszerűleg kisebb Számokkal is. Nem igen lehet attól a benyomástól megszabadulni, hogy talán a megbetegedések és betegségek túlságosan is nagy számát tekintjük ma fokalisan feltételezettnek. A fokalis genesisü betegségek listája egyre nő. A szív és a vese károsodásai, valamint az arthritisek és a rheumatikus affektiók joggal állanak az előtérben. Ezzel természetesen nem azt mondjuk, hogy ezen kóresetek mindegyike gócfertőzésre vezethető vissza. A különféle diagnostikus kérdések közepette, amelyekre átfogó választ csak a gócfertőzés területén jártas belgyógyász adhat, a fogorvosra az a feladat hárul, hogy vizsgálja a dentogen gócfertőzés lehetőségét és az esetleg meglevő dentalis gócokat értékelje. Az eddigi tapasztalatokból joggal következik, hogy kizárólag csak ä fogorvos van abban a helyzetben, hogy a rágószervben a helyzetet helyesen ítélhesse meg. Azzal még nem sokra megyünk, ha röntgen-képet készítünk és valamilyen árnyék után vadászunk. A -röntgen-kép helyes 4*
