Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
3 körülmény kétségtelenül csökkenti az egyén életerejét, viszont minden olyan ok, amely a szervezet vitalitását gyengíti, fokozza a betegségekre való hajlamot. A fogazataimmá]iák gátolják a normális növekedést, csökkentik az egyén ellenállóképességét, megnehezítik az agy fejlődését, akadályozzák a rendes lélekzést és emésztést. A kiálló fogú gyermek ugyanis nem tudja becsukni a száját, minek következtében szájlégzővé válik. A száj légző gyermekek nagyon könnyen szereznek meghűléses, orrmelléküreg- és egyéb betegségeket. Régebben a fogazat anomáliákat önálló kórformának tekintették; pedig ma már vitán felül áll és általánosan elfogadott az a megállapítás, hogy a rendetlen fogazat csak tünete, egyik szimptomája valamilyen általános rendellenességnek vagy bajnak, mert a fogazat morphologiai zavara többnyire együt fordul elő a beszéd, lélekzés vagy emésztés zavarával. A fogszabályozást újabban nem tartják technikai mechanikai beavatkozásnak, amit bizonyítanak pl. a franciák, akik az orthodontiát ,,l’orthoi>edie dentomaxillo-faciale“-nak, vagyis fog-, állcsont-, arcegyenészetnek, sebészorvosi ortopédiai tudománynak nevezik. Az orthodontiai anomáliák általában az izmok és csontok, tehát az osteomuscularis rendszer egyensúlyzavara következtében jönnek létre, ha a rágóizmok a normálisnál kevésbbé ellenálló állcsontokra fejtik ki Íratásukat, ami különösen debilis és angolkóros gyermekeknél gyakori. A fogazatanomáliák rendszerint rossz morphofunetionalis viszonyok következtében jönnek létre, melyeket rossz egészségügyi körülmények szoktak megteremteni; éppen ezért a fogazatanomáliák szociális betegségnek tekinthetők. Nagy szükség volna tehát az orthodontiai praeventióra, mert sokszor egész jelentéktelen beavatkozásokkal elejét vehetjük súlyos következmények kifejlődésének. A praeventio különösen endokrinzavarokkal küzdő, debilis, raehitikus, tuberculoticus hajlamú gyermekeknél volna szükséges. A fogazat pathologiája és therapiája szoros összefüggésben van az általános orvosi tudományéval. Éppen ezért fontos volna, hogy a .szülők figyelmét idejekorán hívjuk fel ezekre a jelenségekre. Tapasztalatból tudjuk, hogy ez sokszor nagyon hálátlan feladat, mert a szülők többnyire gyanakodva és bizalmatlanul fogadják a tanácsokat, mivel csak kis szépséghibát látnak gyermekük fogazatán és nehéz elhitetni velük, hogy caries, paradentosis és a fogak korai elvesztésén kívül milyen általános betegségek lehetnék annak következményei? Ezekre a dolgokra a gyermek- és háziorvosnak kellene rámutatnia.
