Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
4 mert a szülők meggyőzéséhez az ő tekitélyükre feltétlenül szükség van. Az orthodontia olyan régi, mint maga az orvosi tudomány. Az emberiségnek ősidőktől fogva az képezi egyik legfőbb problémáját, hogy valamilyen betegséget hogyan lehet meggyógyítani? Az általános therapia legfőbb eszköze a gyógyszer, ennek segítségével befolyásolhatunk bizonyos állapotot. Az orthodontiai kezelés is gyógyszernek tekinthető végeredményben, mert ennek alkalmazása által is az a célunk, hogy egy kóros állapotot, a rendetlen fogazatot kedvezően befolyásoljunk. Az orthodontiai kezelésnél ugyanúgy kell vigyáznunk a nyomó- vagy húzóerők alkalmazására, illetőleg adagolására, mint ahogy a belgyógyász az orvosságokéra. A gyógyulást az orthodontiai kezelésnél ■ ugyan úgy megnehezíthetik egyéni rejtett okok, mint a belgyógyászatinál. Az orthodontiai anomáliákat sem gyógyíthatjuk eredményesen a pontos diagnózis ismerete nélkül és ennék megállapításánál nekünk is tekintetbe kell vennünk a belgyógyászhoz hasonlóan általános tényezőiket, mint fejlődéstani, emberyologiai, biológiai, örökléstani, endokrinológiai okokat, valamint a táplálkozás, környezet, szokások st.b.-nek adott esetben érvényesülő szerepét. A fogazatanomáliák tanulmányozásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül az általános testi hajóikat. Gyorsan növő gyermekeknél pl. gyakori tünet a scoliosis, melynél az állkapocs, illetőleg az alsó fogsor arra az oldalra szokott csúszni, amerre a törzs elhajlik. így jönnek aztán létre a scoliosissal kapcsolatos, néha egész súlyos keresztharapások, amelyeket több gyermeknél volt alkalmam megfigyelni. Scoliosis következtében jobboldal felé hajlott törzsű gyermeknél pl. a jobboldali alsó fogsorfél az antiagonistá.kon kívül szokott harapni. Sajátságos jelenségeket észlelhetünk néha Angle II. oszt. protractiós (szájlélekző) gyermekeknél: a normális lélekzés akadályozottsága következtében mellkasuk szűk és lapos, arcuknak különös ijtedt kifejezése van, szemeik mélyen ülök. Fogazatanomáliák adenoid typusú egyénéknél is gyakoriak. A fogazatrendszer pathologikus elváltozása többnyire összefüggésben van a csont- és mirigyrendszerével. A vegetatív zavarok eredménye az izomatonia, ennék következménye az elemyedt nyelv, a glossoptosis, amely az Angle II. oszt. anomáliáknál kifejlődő csúcsíves szájpadlás kísérőjelensége szokott lenni. A fogszabályozó orvosnak sokszor olyan pathologikus problémákat is számításba kell vennie, melyeknek felismeréséhez alapos általános orvosi tudás szükséges. Fogszahályozásnál nagy7 mértékben meg-
