Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-03-01 / 3. szám
77 szakklinikákhoz forduló betegek fogainak gyógykezelésével, nem is szólva arról, hogy konziliáriusi működése folytán a betegbiztosítók anyagából is a különlegesebb esetek ide kerülnek, mert úgy a betegbiztosító intézet orvosai, valamint a középiskolák iskolafogorvosai állandó összeköttetést tartanak fenn a klinikával. Ezért van és lehet is módja arra, hogy a kutatás munkáját minden irányban kiterjeszthesse. Ha pedig a kórszövettani kutatói működés is teljesen kiépül, éppen az elmondottak alapján módja lesz nemcsak annak az „egy beteg fognak“ a vizsgálatával foglalkozni, hanem a beteg fog tulajdonosa szervezetének ismeretében az egész megbetegedési komplexumra ráirányíthatja majd a figyelmét. Az elmúlt öt év munkája eddigi eredményeiben igazolta nemcsak a működéséhez fűzött reményeket, hanem a prophylaxis itt fejtegetett kérdéseit is sikerült előbbre vinni, s ezért mielőtt végleges javaslatomat megtenném, ezekre is szeretnék néhány mondatban kitérni. Az eddigi tapasztalatok szerint az iskolás gyermekek fogorvosi gyógykezelésé csak iskolafogorvosi rendelők keretében oldható meg. Ezért vagy magában az iskolában állítunk fel állandó, vagy ideiglenes jellegű — anyagiak hiányában -— vándor iskolafogorvosi rendelőt, vagy a tanulókat vezetjük csoportosan a kijelölt nyilvános fogászati intézetbe, de semmi körülmények között sem magánrendelőkben végezzük el a csoportos gyógykezelést. A gyermekek gyógykezelése csak rendszeres (systhémás) gyógykezelés útján lehetséges. Miután a gyógykezelés megkezdésének évében, vagyis az első évben egy-egy iskola összes tanulóinak fogait rendbehozni nem lehet, fokozatosan kell a kezelést a legalsó osztályokból kiindulva, évről-évre tovább vezetni és a már kezelt osztályokat mindig újból és újból átvizsgálni. Ezen elvi szempontok vezettek bennünket, amikor az iskolafogászati rendelést a klinika munka-programjába felvettük és azt az 1937. év januárjában elindítottuk. Ilyen célszerűségi szempontból a debreceni egyetemi Stomatológiai Poliklinikán a hozzá legközelebb fekvő nyulasi állami elemi iskola — amúgyis legnagyobbrészt szegény — tanulóit vettük gyógykezelés alá. Ezt a tanulók szüleinek szociális helyzete is kívánatossá tette, mert ezek a túlnyomóan ipari munkás, napszámos,mezőgazdasági munkás és kisiparos szülők gyermekei vajmi nehezen jutottak volna másként fogkezeléshez, hogy csak egy példát említsek, 280 családfenntartó közül 79 munkanélküli volt. Mindezt legjobban bizonyítja a szülők foglalkozásáról készült alábbi kimutatás.
