Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1940-03-01 / 3. szám

78

1. SZÁMÚ KIMUTATÁS,

a nyulasi iskola tanulóinak megoszlása a szülök foglalkozása szerint az 1936/37. tanévben.

Osztály...................................

I.

II.

ni.

IV.

V.

VI.

Ö9Z-szesen

A tanulók létszáma ....

59

53

57

42

42

27

280

Hivatalnok .........................

О

3

1

2

2

0

11

Katonai altiszt....................

1

2

1

4

i

1

10

Egyetemi altiszt....................

3

5

0

2

0

13

Munkás....................................

15

8

12

7

8

4

54

Napszámos..............................

IS

15

19

i6

12

14

94

Gazdasági munkás ....

10

9

6

4

7

3

39

Iparos...................................

5

7

4

4

8

0

28

Egyéb foglalkozás ....

4

e

9

5

2

5

31

A szülök közül munkanélküli

13

ii

14

11

i6

14

79

Így tehát Debrecenben az egyetlen rendszeres (systhemás) iskolafogászati gyógykezelés egyelőre a Stomatológiai Polikünika keretében oldatott meg. A nyulasi állami elemi iskola egyes osztályaiba járó tanulókat tízes csoportokban vezettek át a klinikára — az első vizsgálat alkalmával az osiztálytanítónők, később az iskolaszolga —, ahol hitenként négy napon át fél 9 órától 10 óráig kizárólag velük foglalkoztunk. A kisebb csoportokban való kezelés úgy az orvosra, mint a gyermekekre nézve nagyon megnyugtató és körültekintő, alapos kezelést biztosított. A gyógykezelést ugyanabban a teremben egyszerre három-négy széken végeztük. A gyermekek sohasem sírtak, nyugodtan nevetgélve ültek a székekben. Sőt a tanítás (szakoktatás) céljából végzett demonstrátiók sem zavarták őket. Mint mindenütt, úgy ebben аи iskolában is akadtak nyugtalan, ideges, vagy a szülők által elvadított gyermekek. Ezeket mint számfelettieket rendeltük be eleinte, feladatuk az volt, hogy osztálytársaikat 'ki- és bekísérjék és amellett a kezeléseket napökon keresztül — bár eleinte bizalmatlanul, de figyeljék, később mindnagyobb megértéssel viseltettek a kezelések iránt, úgyhogy három-négy nap múlva azután ezek a bizalmatlan apróságok is önként jelentkeztek kezelésre. A műtéteket az I. és II. osztályú elemi iskolás tanulóknál bódításban végeztük; a nagyobbak igen jól tűrték az érzéstelenítésben végzett beavatkozásokat is.

Ha az első év munkájának adatait vizsgáljuk, a 2. számú kimutatásban megállapíthatjuk, hogy a earics előfordulása az országos 95%-os átlagon felül maradt, kb. 80—90% között mozgott.