Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1940-03-01 / 3. szám

71

gyárrá fordította. Nevére már nem emlékezett, de életkorára nézve körülbelül a 40-es években lehetett. Petőfi éppen keserves fogfájdalmakban szenvedett, tehát a francia költő felajánlotta fogász-öccse szolgálatait, aki költő-bátyja távozása után meg is jelent Vácon és Petőfi alsó és felső egész fogsorát rendbehozta.

Ki volt ez a francia költő, aki Petőfit Vácon meglátogatta ? Csak Béranger jöhet tekintetbe, akinek négy versét is fordította. Moreaunak is fordította egyik versét, de ez már 1838-ban meghalt, a fenti történet pedig csak 1847 tavasza és 1848 eleje között eshetett meg, mert Petőfi szülei akkor laktak Vácon. De Béranger-vei is baj van, eltekintve attól, hogy ő 1848-ban nem negyvenes életéveiben járt, hanem 68 éves volt, Béranger látogatása Magyarországon Petőfinél irodalomtörténetileg olyan jelentős, fontas esemény, hogy ezt a magyar irodalomtörténet bizonyára részleteiben is számontartaná. De ennek nyoma sincsen.

Hol van itt H. F. tévedése ? Mert csak úgy találomra talán mégsem szopta az ujjúból! Ez a II. F. is egy komoly, becsületes úriember volt. De tévedni emberi dolog. Később majd megkísérlem, ennek valamilyen magyarázatát találni.

A francia fogász-öccsre vonatkozólag is rejtély előtt állunk. Hogyan került ez, mondjuk Béranger távozása után Vácra teljes fogorvosi és fogtechnikai felszereléssel? Erre csak három lehetőséget látok:

a) A fogász-öccs a költő társaságában utazott, mégpedig az említett teljes szakfelszereléssel és a költő Vácról visszaérkezve Pestre, kiküldötte oda öccsét. Csakhogy ez kinek a költségén élt ott heteken keresztül, mert Petőfi alsó és felső egész fogsorának rendbehozatala és egyik fogának arannyal való bevonása óvatos becsléssel és ismerve az akkori fogorvosi és fogtechnikai módszerek menetét, legalább 5—6 hetet vett igénybe.

b) A francia fogász nem utazott együtt költő-bátyjával, hanem ez visszaérkezve Párisba, küldötte el öccsét Vácra. Ez még képtelenebb dolog.

ej A francia fogász Pesten lakott. Erről azonban nem tud a magyar fogászat története. Ide vonatkozólag utalok értekezésemre: „Pestbudai régi fogorvosok (1803—1881). Magyar Fogorvosok Lapja, 1935. évf. 23. számi. Nem találtam francia nevű vagy származású fogászra.

A kérdés további tisztázása végett kérdést intéztem G. Dagen francia fogász-történészhez, aki a francia régi fogászat történetének legjobb ismerője. 1940 január 9-iki kelettel ezt válaszolta nekem: „Semmiképpen sem tudok róla, hogy Béranger-nek öccse és éppen fogász öccse lett volna. Egy régebbi cikkemben beszéltem egy Béran-