Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
29 ezeknek az aerob baktériumoknak további szaporodása a cavitás légmentes elzáródása folytán rendszerint nem lehetséges. Ám de tudjuk azt is, hogy a szervezetben lévő rejtett avirulens csirok valamely más íertőzéses megbetegedés fellépésekor, avagy a szervezet ellenállóképességének hosszú időn át való csökkenésekor ismét virulensekké válhatnak, erőre kaphatnak, szaporodásnak indulhatnak, szóval ismét valóban fertőző csirokká válhatnak. Az allergia-tanban ezt a jelenséget, a mintegy szunnyadó fertőző csirolmak ezen fellángolását metallergiávál, illetve paraUergiával magyarázzák. Állapítsuk csak meg, hogy hosszabb időn át tartó fertőzéses megbetegedés esetén a beteg szájában milyen folyamatok játszódnak lel A lázas megbetegedéseknél a nyelv száraz, a nyálelválasztás csökkent, a táplálék rendszerint folyékony, pépes, ezért a fogak lepedékesek, mert a pép a fogközökben megtapad. Adva vannak tehát mindazon tényezők, amelyek a fogak szuvasodásra való hajlamát elősegítik. Ezenkívül a beteg általános testi kondíciója a fertőzés folytán erősen leromlott, tehát ellenállóképessége is csökkent. Ennek következtében az egyensúly megbomlik és így nemcsak a szervezetben, de a fogakban is a jelenlévő rejtett avirulens kórokozók újból virulensekké válnak. A fogakba behelyezett tömések alatti kemény dentinben lévő avirulens baktériumok, amelyelmek eddig a szervezet ellen tudott állni, a megváltozott körülmények folytán virulensekké válnak és létrejöhet a recidiv caries. Az incipiens carieseknél pedig a baktériumok tovahaladása rendkívül meggyorsul, ami könnyen érthető, ha tudjuk, hogy a dentin egy mikronnyi területén körülbelül 75.000 a dentincsatornácskák száma, amelyeken keresztül a folyamat tovavitetődik. Nem véletlen tehát, hogy ha mindezen körülménynek valóban fontos szerepét a caries kifejlődésénél mérlegeljük. Az újabb kutatások kiterjedtek az öröklés irányába is, és nem érdektelen annak megemlítése, hogy ha magát a cariest nem is örökli a beteg, de a cariesre való hajlamot, dispositiót igen. Ezt igazolják az ikervizsgálatok. Mivel az orvostudomány fejlődése, a kultúra, a szociális intézmények lehetővé teszik, hogy olyan egyedek, akik orvosi segítség nélkül már a születés után elpusztulnának, felnőhetnek, adva van a degeneráció lehetősége és így a gyengébb egyedek fejlődése és szaporodása is. Az occlusiós anomáliák — ahogy általában a fogak elhelyeződésének szabálytalan voltát nevezzük — indító okainak kutatása, még mindig nincs befejezve. Hogy azonban ezek az örökléstan szabályai szerint pontosan megismétlődhetnek, vitán felül áll. Már
