Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
28 menyek, amelyek az insolatiót megakadályozzák, vagy lehetetlenné teszik, a caries terjedését segítik elő. Kétségtelen az is, hogy, mint minden élőlénynek, úgy az emberi szervezetnék is vannak az acclimatizálódásra való hajlamai, azonban a szervezetnek a kiima körülményeihez való áthangolódása egyik napról a másikra el sem képzelhető. Hogy milyen fontos szerepe van a caries kifejlődésénél a szervezet ellenállása csökkenésének a kórokozókkal szemben, arra külön kitérek. Mindannyian tudjuk és gyakran látjuk, hogy a szervezet hirtelen leromlása, — mint ahogy azt egymás között kérdezni is szoktuk: ,,Nem tudod, mi baja van X-nek, vagy Y-nak, hogy olyan rossz színben van?“ — szembetűnő jelekkel bír. Mindnyájunk gyakorlatában bizonyára előfordult, csak talán nem gondoltunk rá, hogy a hosszabb ideig tartó fertőzéses megbetegedések után a nálunk újból jelentkező betegeinknél hirtelen nagymérvű, újabb eredetű szuvasodás lép fel és a több éven keresztül teljesen tünet- és panaszmentes fogak, valamint az ellenőrző vizsgálatok és röntgenfelvételek alkalmával recidiv fogszúmentes tömések, hirtelen egy újonnan fellépett carieses folyamat képét mutatják. Joggal kérdezhetjük, mi az összefüggés a caries és a fertőző megbetegedések között f A caries létrejöttében a baktériumoknak fontos szerepük van. Ma már tudjuk, hogy ha egy ép fogat megfúrunk és azt mesterségesen inficiáljuk, 4—6 óra múlva már mélyen az épnek látszó dentinben is kimutathatók a baktériumok. Ez a jelenség amellett szól, hogy az ép fogazattal bíró egyének a fertőzéssel szemben nem rendelkezvén kellő immunitással, az ilyen hirtelen, minden előzmény nélküli megtámadás esetében ellenállást kifejteni nem tudnak. A carieses fogak cavitásainak kitakarításánál azoúban sohasem tudjuk megállapítani azt, hogy a baktériumok az épnek látszó dentin csatornácskáiban mennyire haladtak előre. Csak azt vagyunk képesek megállapítani, hogy a felpuhult részek eltávolítása után mindenütt kemény, épnek látszó, sokszor ugyan többé-kevésbbé elszíneződött dentinállományt találunk, amely szerintünk alkalmas a tömések elhelyezésére. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy az ilyen kemény dentinhatárokkal bíró és az ,,extension for praevention“ elvének megfelelően kialakított cavitások betömésével a fogak kellőképpen el vannak látva. Ha már most feltételezzük is, hogy a benthagyott kemény dentin csatornácskáiban baktériumok vannak, tudnunk kell azt, hogy
