Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
20 időn keresztül erőteljesen rág. A rágás alatt a nyálmirigyek működése is fokozott, nyilvánvaló tehát, hogy hosszantartó rágás alatt lényegesen nagyobb lesz a nyálnak az étellel való keveredése s így az étel sikamlósabb lesz, kevésbbé tapad a fogak felületéhez. Ezért a kevés rágás, kevés nyálelválasztást is jelent, a puhára főtt ételek jobban tapadnak a fogakon, a fogaknak a tisztítása nehezebb, legtöbl)ször elhanyagolt és így adódik az egyik fontos tényező a caries létrejöttének lehetőségéhez: az erjedés. Az erjedés folytán létrejött savak behatása következményeként a lefokozott anyagcsere mellett jön létre a Nasmyth-hártyának és a zománcnak pusztulása, a szájban lévő baktériumok közül pedig létrejönnek azok, amelyek savi hatás mellett rothasztó-bomlasztó munkát kifejteni képesek, ezek megtelepednek a savak által feloldott zománc réseinek melegágyában és így hozzák létre a cári est. Amikor azonban a baktériumokról, mint kórokozó csírokról beszélünk, rögtön gondolnunk kell mindama körülményekre és ismeretekre, amelyek a (nem specifikus) fertőző megbetegedések kutatása révén váltak ismertté előttünk. így tudjuk azt, hogy a leromlott szervezet könnyebben fertőződik, mint az egészséges jóltáplált szervezet. Megbomlik az az egyensúly, amely minden egészséges embernél fennáll az élő, valamint az avirulens, a szervezetben állandóan jelenlévő, mactivitásuknál fogva átmenetileg pathogemnek nem minősíthető baktériumok között. Nézzük tehát, melyek azok a körülmények, amelyek a szervezet ellenállását csökkentik, főként melyek azok, amelyek speciálisan a fogszuvasodásra való hajlamot előidézik. A fogmegbetegedéseknél a táplálkozás erősen összefüggésbe hozható a szervezetnek savval való túltelítettségével. Az ember ma annyi fehérjetartalmú táplálékot vesz fel hús, kolbászfélék, hal és zsír alakjában, hogy ennek feldolgozására szinte képtelen. Ilyenkor a rossz anyagcsere következtében salakszerü maradványok mutatkoznak a szövetekben, mint például a konyhasó-túlsúly, húgysav-nitrogén maradék, amelyek a szövetekben való lerakódásuk folytán a legsúlyosabb anyagcserezavarokat idézhetik elő. Ide tartoznak a különféle köszvényes megbetegedések, rheumatikus bántalmak, gyomor-, bél- és vesemegbetegedések. Minket ez esetben leginkább az érdekel, hogy vájjon ez az anyagcserezavar a szervezet ellenálló képességét a fertőző betegségekkel szemben nagyon lecsökkenti-ef És vájjon a kívülről jövő behatások a fogak belső szerkezetében is elváltozásokat idéznek-e elő?
